Végtelenül haragszom a szüleimre, hogy nem tanulhattam nappalin, nem adatott meg. El fog egyszer múlni?

Igen amikor rajossz lakast se toltak alad es akkor mar a nappali egyetemi tanulas semmisegnek fog szamitani.

De azert orulok neked nem a lakas es kocsi hianyzik es nem az oroksegedre acsingozol. Ugyanis itt a tobbseg szerint az hogy fwlsooktatast tud a szulo biztositani a gyerekeinek az pitianer tehat ha ez prpvokacio...:-) jo helyene jarsz

Hasonló helyzet...17évesen kilöktek otthonról, 10 óráztam éveken át gyorsétteremben, mellette küszködtem esti gimiben, bese tudtam járni rendesen...mert fizetnem kellett az albit, rezsit, kaja stb. Többször abba kellett hagynom, majd újra kezdeni.

Épphogy 3asokkal sikerült leérettségiznem, holott nappalin szín 5ös tanuló voltam, sőt osztályelső...tönkre tették idegileg is és az életem is, a jövőm. Egyetemről nem is álmodozok... 10 év telt el azóta, hogy végre van szakmám is (persze állami 2éves okj, fizetni nem tudtam volna több százezret sajnos), szerető párom van, akivel összetartunk és tart valamerre az életem, nem a napi megélhetésen kell kattogni.

De a gyűlölet sosem múlik el és az űr, amiért elvették a kamaszkorom, a fiatalságom. A legszebb éveim gyomorgörccsel, túlórákkal és kilátástalansággal teltek.

Persze van 1 öcsém, ő alá mindent alátoltak, kinyalták a fenekét, jogsi kocsira, motorra, erős gimi, 5 féle!!! fizetős OKJ-n túl van, de még megy egyetemre is, mert nemgond, hogy 26évesen is még tanul és eltartják

...dolgoznia max hobbiból kellett, minden fillért magára költhetett.

Azóta is el van tartva.

Én pedig azóta is azt hallgatom, hogy mikor lesz már jó munkám és diplomám...vicces és szomorú egyben, sajnos ő náluk csak a fiúgyermek számít, kb mint ázsiában, a nő értéktelen.

Ünneppekor megejtünk egy telefont, aztán ennyi. Csak azt várom, hogy kihaljanak és örököljek. Már a köteles résszel is elégedett lennék.

Ha nem akarsz egy tönkrement életet élni idősebb korodban, akkor kéred egy terapeuta segítségét. Ja én nem “sima” tanácsadó pszichológustól, hanem klinikai terapeutától.

És te is jobban járnál 5-ős válaszoló. Sokat segítene az életminőségen.

Igen, nehéz.

De a haraggal semmire nem mész. Engedd el ezt a dolgot és nézd más szemszögből: SAJÁT ERŐDBŐL meg tudod tenni, hogy tanulsz.

Igen, nem tolták alád a lehetőségeket.

"Csak maga az, hogy ezt elvették tőlem."

Miért is? Nem vették el Tőled, mert nem "alapjog", hogy az ember nappalis egyetemre járjon.

Neked sajnos ilyen sors jutott - másnak meg olyan, hogy születésétől fogva nem lát - mégis elvégezte az egyetemet.

Nekem meg olyan, hogy már az iskolában, hajnalban dolgoznom kellett az érettségi évében, mert jártak hozzánk a végrehajtók - ugyanis anyám nem fizette a lakásrezsit.

Mégsem élem le az egész életemet úgy, hogy jajj, nem tudtam egyetemre menni, hanem megvalósítottam az álmaimat - még ha 2 x olyan nehéz is volt, mint másoknak.

Igen, biztosan lehetett volna jobb életem is, de a "mi lett volna, ha..." dolgokkal csak megkeseríti az ember a saját életét :-(

"Miért is? Nem vették el Tőled, mert nem "alapjog", hogy az ember nappalis egyetemre járjon."

Talán az valóban nem alapjog, de minimum az érettségiig igen is támogassa a szülő a gyermekét! 17évesen ott hagyták a kérdezőt, engem kilöktek...ez szerinted ok 7.es?

Alapjog...vicces! Nem mi kértük, hogy megszülessünk, ők akarták, akkor az bizony minimum felnőtt koráig a gyereknek tart, de jó esetben lehetőségekhez mérten tovább is.

Nekem igencsak jómódúak a szüleim, mégis voltak időszakok amikor nem volt mit vacsorázni, 1 zsömlét is elkellett osztanom, fele reggeli, fele vacsora. Ha netán beteg lettem és gyógyszer kellett, eldönthettem, hogy eszek azon a héten vagy gyógyszert váltok ki. Ez 18-19évesen egy albérletbe...2 utcára a szüleimtől!!!

Pszichollogus??? Évekig jártam pszichiáterhez, csoport terápiára is, xanax, rivotril stb stb... Ezen érdemben nem tudtak segíteni olyan mélyről jövő utálat és trauma.

Nem is kell, én csak akkor leszek nyugodt ha meghaltak.