Hol gondolod jobbnak gyermeked sorsát?

Erre a kérdésre így nem lehet válaszolni. Nagyon fontos a háttér, hogy mi van itthon, milyen közegből jön a gyerek, hogyan indul az életben.

Ha nagyon egyszerű szülők hátrányos helyzetű gyereke, aki szülői és családi támogatás híján, megfelelő háttér nélkül indul, neki lehet hogy jobb esélyei vannak külföldön.

Úgy a középosztálytól felfelé, ahol a szülők normálisan el tudják indítani a gyereket, ott már jobb itthon szerintem.

Nagyon egyéne válogatja, hogy ki hol találja meg végül a boldogulást. Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon könnyen dobálóznak az emberek a külföldre költözéssel addig, amíg tényleg meg nem tapasztalják. Az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek maradnak a szar munkák odakint is, amivel persze jobban élnek, mint itthon, és ez lehet megnyugvás nekik. Ugyanakkor akinek piacképes szakmája van, annak egyre kevésbé éri meg kimenni külföldre, mert itthon is jó bért kap, amiből nyugati életszínvonalat tud finanszírozni.

Ha a pénzügyi vonatkozástól eltekintünk, a politikai, társadalmi miliő a másik indok, ami miatt sokan kimennek, ugyanakkor külföldön sem tökéletes minden, és sokkal nehezebb kialakítani azokat a kapcsolatokat, amelyeket itthon sokkal könnyebb. Szóval sok a pro és a kontra, ezért döntsön mindenki belátása szerint.

Én éltem külföldön, piacképes szakmám van, ezért dönthettem volna úgy is, hogy kint maradok, de végül a család és az említett kapcsolati háló miatt maradtam. Aztán ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, akkor még mindig lehet menni, de hosszú távra is ide rendezkedtünk be.

Attól függ. Ha a gyerek csak a meztelen valagával tudta elkezdeni az életet, érdemes lehet megpróbálni a külföldi munkát.

Nekem "alámtették" a lakást, így most egyelőre bőven megélek, nem tervezek kiköltözni.

Én erre csak annyit tudok írni: Magyarnak születtem...

Én 1 szatyor ruhával jöttem el otthonról. Férjem szintén.

A szüleinkkel nem tartjuk a kapcsolatot, senkitől semmi segítséget nem kaptunk.

5éve vagyunk együtt. 3 autonk van, idén vettünk saját házat (igaz ehhez hitelt is vettünk fel). Évente 1 hetet nyaralunk.

Ő "sima" villanyszerelő vállalkozó, én pedig "csak" egy mezei könyvelő. Voltak nehéz időszakok, amikor pl csak vajaskenyérre tellett, de kilábaltunk belőle.

Azt aláírom, undorító dolog aminebben az országban megy. De nem lehetetlen itt élni. Simán gyereket is vállaltunk, 2 éves a fiunk, úton a tesója....

Ha mindenki a külföldet célozná meg, ki maradna itthon?!