Miert ilyenek a szuleim?
Sziasztok! A szüleim tönkretették a gyerekkorom. 10 év kellett, hogy rájöjjek miért vagyok depressziós, és megtalaljam önmagam.
A történet hosszú lesz ,előre is bocsi!
Amióta az eszemet tudom ,ezek az emberek gyülölnek engem, felhasználnak , hülyének néznek.
Ha valami jót csináltam ömlengve viháncoltak hogy "jajj a gyerek nem fogyatékos", mert megtanultam egy verset vagy mert betudtam kötni a cipőm. Ha "rosszat" csináltam pl . anyámmal hóembert építettünk és ahogy próbáltam formázni leesett a hóember feje... erre anyám rámnézett és vicsorogva azt mondta " milyen undorító vagy". Ha elszakítottam a ruhám játék közben akkor én azt biztos hogy direkt csináltam mert nekem nem tetszett.Elmondta azt is hogy miattam nem fozhet gombalevest mert en utalom . Es hogy en minden baratot eluldozok toluk.
Elmondta sokszor , hogy őket a barátaik mindig sajnálják mert én nem feleltem meg a szüleim elvárásának. Elvárták hogy kitűnő tanuló legyek, mikor anyám minden hétvégén hulla részegen terrorizált engem , a fürdőszobában ültem sokszor ameg elaludt . De ezelőtt jól összeverekedtek apámmal aki ment a nőkhöz és lopta az anyám pénzét( dolgozni nem dolgozott) élősködött.
Aztán amikor kijózanodott akkor jött kérdés :" Élsz még?"
Aztan ha szoltam hogy bantott engem es miket mondott nekem minden kvának elhordott akkor arra az volt a valasz" miattad kell innom ,mert minden ejszaka rettegesben kell elaludnom hogy szetvered a fejemet a kalapaccsal."
Na apam is fura, allandoan a nőkhöz jart ,hazajött este 9 kor egy kisgyerekhez és akkor akart matematikat tanulni.vegig uvoltotte az egeszet mint egy allat. Maskor is csak uvolteni tudott meg verekedni, szoval en ugy megutraltam a tanulast hogy egeszen mostanaig nem lattam ertelmet es szerintem hulyesegvolt ( hozzateszem ok magasan iskolazottak)
és ugy gondoltam minden magasaniskolazott ember olyan mint ok ketten. Allandoan igyekezett megszegyeniteni kamaszkoromban ,olyanokkal hogy ha volt valami a felsomre csepegve akkor azt kerdezte hogy " mi van haver folyik a tejed?" En meg olyan fortelmesen ereztem magam es volt bennem valami furcsa duh, amit megsem tudok magyarazni.
TErmeszetesen ha tarsasagban voltunk akkor mindig , dicsertek a barataiknak es eljatszottuk a csaladot. sosem ertettem gyerekfejjel .
De megemlitenem hogy ha az utcan voltunk de a baratok nem voltak ott akkor anyam pl jott utanam es mondta a magaet hogy " milyen oromom van benned , mondd meg nekem? Mi minden jot megadunk neked. Bukottszamar vagy. Lusta vagy. MI jok vagyunk hozzad" .
en meg lehajtott fejjel mentem hazaig . csak akkor mondta ha voltak az utcan jaro kelok.
Aztan mikor mar noiesedtem akkor reszegen sokszor bejott a furdoszobaba es csapkodta a mellem hogy " jo nagy melleid vannak " es vihancolt.
Apam is allandoan bejarkalt volt ugyan masik furdoszoba is a hazban .
Elolvastak minden levelemet.
Volt egy eset az ongyilkossagi kiserletem elott ,az egyik osztalytarsam levelben megirta nekem hogy nagyon megvaltozott az oltozkodesem, regen mindig szines szep ruhakban jartam aztan pedig valtottam a polora es sima farmerra...anyam elolvasta es dramaian közölte hogy " lattam mit irt neked az osztalytarsad szegenykem"
Soha eletemben nem kaphattam meg semmit ami nekem tetszett, se ruhat se jatekot semmit. Amikor kamaszodtam allandoan ram akarta adni az o regi ruhait amit 20 eve viselt ,mivel egyik sem volt ram jo ( nem voltam duci) akkor szornyulkodve mondta ,hogy "jezus uristen en ezt a KOSZTUMOT 20 evvel ezelott vettem, olyan vekony volt a derekam "
ott alltam megszegyeluve , nem mintha akartam volna azokat a regi ruhakat hordani.
Szoval ,abban szeretnem kerni a segitsegeteket hogy ezen hogy tudnek tullepni , es meggyogyulni? Nem szeretek emberekkel lenni , csak magam lenni. Az macskaim a csaladom es ez nem is fog valtozni egyenlore! De megakarom erteni hogy mirt kaptam ezt!
Elore is koszonom a segitseget!










Szia!
Nem tudom elképzelni és átérezni milyen egy ilyen romboló és kegyetlen családban felnőni, de a depresszióról, és a traumák okozta érzésekről és a meggyógyulásról tudok mesélni neked.
Nincs hasonlóság a történetünkben, velem nem a családom szúrt ki, hanem egy elmebeteg pszihopata férfi, akihez egyébként nekem szinte semmi közöm nem volt. Külföldre költöztem egy munka miatt, nem igazán ismertem ott senkit, olyan elhagyatottnak éreztem magam... De találkoztam a munkahelyen egy magyar lánnyal, akivel barátok lettünk, és összeköltöztünk. Minden rendben is volt, de a lánynak elég zűrös volt a családja és néhány csaladtagja ott élt kint abban a városban ahol mi. A sógora az, akiről a történet szólt. Igazából csak 3-4 szer találkoztunk, néha átugrott valamiért, vagy valahogy osszefutottunk, elég sok rosszat hallottam róla a barátnőmtől miszerint drogos, idegbeteg stb... Próbáltam is távol tartani magam tőle. Egyszer a barátnőm a szerelmével szeretett volna elutazni a hétvégére, így el is utaztak. A sógor kopogott az ajtón, egyedül voltam... Kinyitottam az ajtót, ez volt a legnagyobb hiba hisz ő berontott és rám akart mászni... Elutasítottam, ellenkeztem, ezen annyira felbaszta magát hogy teljesen elment az esze, és agyonvert... Nem szeretném részletezni, mivel tudta hogy a barátnőm pár napig nem lesz otthon így kihasznalta az időt... 2 napig bezárva tartott, kínzott, enni se adott, még wc-re se engedett ki. Rettegtem, halálfélelmem volt... Szerintem ha még egy napot ott maradok, meg is ölt volna... De a barátnőmnek feltűnt hogy nem veszem fel a telefont, így vasárnap este sietve hazajott... A sogor elmenekult, így jutottam ki. Én kórházba kerültem, őt megtalaltak és elítélték. Maradandó károsodás nem lett testileg, eltorte a jobb csuklómat, az arcsontomat, pár bordámat. Rengeteg ideig voltam kórházban. Aztán amikor jobban voltam, haza is hozott a családom. Engem egyébként egy nagyon támogató és összetartó család vesz körbe, talán ez a szerencsém, de rengeteg ideig voltam bezárkózott, depresszív, leráztam magamról a régi barátokat, de egyszer elegem lett ebből. A munka segített egy picit, új emberekkel ismerkedtem meg, és köztük életem párjával is. Aki konkrétan kihúzott engem a szarból, felemelt, és támogatott. Aztán kaptam tőle egy kiskutyát, és ő aztán teljesen kigyógyított ebből. Miatta elkezdtem beszélgetni más kutyás emberekkel, lettek barátaim, új programokat próbáltam ki, járunk kutyás versenyekre, és megtanultam hogy kell felelősséget vállalni élőlények miatt. Mert az esemeny utan mindig csak elhagytam magam...ültem a szobaban, és ennyi. Vegetáltam, féltem mindentől. Kb 7 éve történt a dolog, a párommal 5 eve vagyunk együtt, és kb 3 éve gyógyultam meg. Vagyis, gyógyulok még mindig. Azért néha még mindig nehéz. Eszembe jut, pszichológushoz is jártam emiatt.
Csinálj sok olyan dolgot ami boldoggá tesz, az hogy valami mást is, valami jobbat is tapasztalsz segít a feldolgozásában!
Kedves 33 # !
Koszonom szepen hogy megirtad a torteneted! Eleg felkavaro! Nagyon sajnalom ami veled tortent. Nagyon eros ember vagy.
En is ugyan azt csinalom amit te, uj dolgokba kezdek , tanulok , tornazok , uj kajakat fozok. Erdekes hohlgy ezek a kis egyszeru dolgok mennyit tudnak segiteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!