Mit tegyek ha a szuleim utaljak a baratomat?

Sajnállak,így teszik tönkre a gyerekeinket felnőtt fiataljainkat vallásos nevelés című mesével.. Tanulj mint a búbos vöcsök,hogy le tud lépni,20 30 évesen is ez lesz vallásoséknál..

70F

Én is hívő vagyok, amit meg 4-es írt, az a vallásos előítéletesség mintapéldája.

Kedves kérdező, a szüleid pontosan tudják azt, amit én is tudok, hogy a mai párkapcsolati modellek enyhén szólva nem a legsikeresebbek közé tartoznak (csak nézz körül a világban), és a nem hívő srácból rögtön azt gondolják, hogy ő is nyilván a ma megszokott nem sikeres modern párkapcsolati forma felé fog téged vinni, ami nem lesz a hasznodra. Kérdésedből látszik, hogy nem vagy megtérve. Szüleid nyilván szeretnék, ha ez bekövetkezne, mielőtt párt választasz magadnak, és szeretnék, ha hívő társad lenne - ez a felállás egyébként egy főnyeremény a mai nyomorult világban, nálunk ez van, 25 éve boldog házasságban élünk, sok gyerekkel, akik tudják, hogy a szüleik jól vannak egymással, és soha nem fognak elválni.) A barátod felbukkanása a szüleid reményeit veszélyezteti, legalábbis ezt gondolják, és ez kétségbeejti őket. Neked akarnak jót, ezért védenek.

Végső soron te döntesz, és ezt ők is tudják. Krisztusban szabadság van (Mindent szabad nékem, de nem minden használ - mondja Pál).

A szüleid helyében igyekeznék megismerni a barátodat, hogy megalapozott információk birtokában tudjak véleményt alkotni a helyzetről.

Tudod, egy szülőnek baromi nehéz tétlenül nézni, hogy nem jó felé megy egy szekér, vagy bólogatni hozzá.

De ha te ragaszkodsz a saját elhatározásaidhoz, úgysem tudnak mást tenni, mint elfogadják a döntésed, és végignézik, ami következik. Nem élhetik helyetted az életedet.

Kedves utolsó válaszoló.

Nem kell ahhoz vallás, hogy valaki tisztes, erkölcsös férj, feleség legyen.

Csak, sajnos erősen mossák az emberek agyát a vallásnak nevezett mesével.

Nem attól lesz valaki jó ember, hogy követi Krisztust, hanem attól, hogy megérti, miért jó a jó és miért rossz a rossz. Szimpla ok-okozat.

Kedves kérdező.

Az aggódás a szüleid részéről természetes. Elvégre a szüleid.

Szerintem, már az is nagy szó, hogy nem tiltottak el a pogàny :) baràtodtól.

Ez viszont becsülendő. Becsüld is meg.

Az, hogy nem akarjàk làtni, ez van. A lényeg, hogy jól megèrtsd magad a baràtoddal. Legyetek boldogok. A többit fo..d le.

Kedves 5-s válaszoló(00:41)

Hívő vagyok járok templomba (mostanában ritkábban) gyerekként megismertem a vallást szóval "tenyésztett katolikus" vagyok még sincs párom kB 10 éve.

És nem ragaszkodom a párkeresésben a katolikus társhoz...

Mit csináltam rosszul?

#6, honnan tudsz te arról, hogy mi folyik a vallás keretein belül?

Nem teszem, de mondhatnám, hogy neked kik mossák az agyadat!

14-5 éves koromtól én is kerültem a templomot is, a hitem való elmélkedés T, addíg, míg meg nem lett az első lányom

Azóta vamég kettő, de soha az életben nem beszéltem vele a párválasztási dolgaikba.

Ezért aztán sohasem hazudnak, semmiben.

A két kicsi anyja, a erősen komcsi hátterével képes olyan ortombaságokra, hogy "amíg az én kenyereket eszed...".

Kérdező, sokat ugye nem tehetsz, emlékszem az én gyerekkoromban, csak legyél határozott, a te életed, hozd gyakran szóba a fiút, beszélj róla, és szeressék egymást!

Az én családom is vallásos, mégsem erőltették soha rám ezt, nem is gyakorlom a vallást, úgyhogy nem minden vallásos szülő ilyen szigorú.

Nyilván aggódnak, és féltenek, de ennek nem az a megoldása, hogy tiltanak, vagy ismeretlenül utálkoznak, hanem hogy megismerik őt, akkor talán jobb lesz a kapcsolatod a szüleiddel is. Hívd át ebédre hétvégén, beszéld ezt meg velük, mondd el nekik, hogy komolyan gondolod a sráccal és be szeretnéd mutatni őt.

Normális, racionálisan gondolkozó szülő erre nem mond nemet.