Hogyan lehet anyámmal értetni, hogy rendkívül sértő, amiket a fejemhez vág?
24 F (majdnem 25) vagyok. Sajnos a szüleimmel élek még most is, mert az egyetem miatt nem tudtam saját életet kezdeni eddig. Most júniusban szereztem diplomát gyógyszerészeten és el is kezdtem dolgozni júliusban.
A probléma ott kezdődik, hogy nem volt komoly kapcsolatom sohasem. Részben azért mert elfoglalt voltam, sok időt elnyelt az egyetem, de főleg azért mert rendkívül zárkózott és szégyenlős vagyok. Itthon azt remélték, hogy ha vége az egyetemnek, akkor varázslatos módon majd elkezdek megnyílni, egyből fogom keresni az emberek társaságát, lesz barátnő stb. Hát nem így lett. Ez engem nagyon bánt, hiszen ebben a korban már nem ártana jobb helyzetben állnom, de sajnos itt vagyok.
Végzek 5 órakor, itthon csinálok valami kis házimunkát, utána meg elvonulok a szobámba nézni valami filmet vagy videó játékot játszani, hogy lekössem magam. Ez az utóbbi szokott hatalmas tüske lenni anyám szemében. Konkrétan majd leordítja a fejem, hogy mennyire nem bírja elviselni, hogy csak "a gép" érdekel engem, meg hogy semmi életcélom nincs, meg hogy mennyire csalódott önmagában, hogy így nevelt fel.Egyszerűen nem tudok mit válaszolni neki, ami lenyugtatná vagy rávenné, hogy békén hagyjon. Még csak arra sem tudom rávenni, hogy menjen ki a szobámból és hagyjon duzzogni/gondolkodni, mert csak mondja mondja mondja. Mondtam neki, hogy el fogok költözni hamarosan és nem leszek a nyakán, de ebből is nem az jön le neki, hogy önálló leszek, hanem, hogy csak azért megyek el, hogy ne zavarhasson meg senki a lustaságban.
A vége mindig az, hogy jól összeveszünk és aztán még van képe NEKI megsértődni. Sírva megy ki a szobából, meg nem alszik jól, meg az egekbe szökik a vércukra az idegtől (anyám cukorbeteg) én meg csak nyeljem le. Megismétlem, ez nekem egy hatalmas gyenge pont, aminek a gondolatait igyekszem elhesegetni, de ő folyamatosan a közepébe gázol. Teljesen nem veszi észre, hogy egyik pillanatban még jól érzem magam, letolás után meg már élni sincs kedvem. Közel 25 éves férfi létemre a sírás kerülget estéről, estére és azon gondolkozom, hogy bár elütne egy kamion. Öngyilkos sohasem tudnék lenni, mert nincs annyi merszem, de attól függetlenül ez nem normális és egyszerűen nem tudom megértetni vele, hogy ne bántson engem, gondolkodok ezen a problémán eleget önmagamban is.
Figyu. Értelmes okos felnőtt, diplomás férfi lett belőled. Légy büszke magadra. 😊 Nem tekozoltad az idődet, hanem értelmes dologra fordítottad!
Nekem is 25 éves a keresztfiam. Nagyon szeretem őt. Most van az első komoly barátnője pár hete.
Sokat beszélgettünk az anyukájaval, aki a legjobb barátnőm. Ő attól félt hogy nem fog nyitni a fia a lányok felé, sőt, attól is félt, nehogy a fiúkat szeresse. Egyszerű para... Ne rodd fel neki, egyszerűen szerintem nála is ez lehet.
Lehet azt szeretné ha néha munka után nem egyből hazamennel, hanem baratkoznal, ismerkednel. De persze ez nem megy parancsszora.
Keresned kéne egy olyan társaságot, csoportot, bármit, ami érdekel, és eljarni néha velük, mert a kapcsolatokat építeni kell, a számítógép meg csak beszippant, és még zarkotottabb, még maganyosabb leszel.
Rossz gondolataid ne legyenek, mert nincs okod rá szerintem. Kicsit kezdj el te is élni. 😊
Figyu, tapasztalatból mondom hogy ebből soha de soha nem te fogsz kijönni jól. Mint ahogy te is írtad , anyud meg se próbálja megérteni hogy miért töltöd úgy a szabadidőd ahogy, helyette feszültséget generál és az lesz a vége hogy mindketten haragudtok a másikra vagy szimplán csak érezhető lesz a feszültség közöttetek.
Ugyanígy töltöttem a mindennapjaimat, és sok vitám volt anyummal ,mert ő csak azt látta hogy engem nem érdekel hogy neki milyen napja volt , vagy csak a számítógép érdekel etc etc mindig meg volt az ok hogy veszekedjünk. Valamennyire megértettem az ő szempontját is , de zavart hogy ő nem próbálta meg az én nézőpontomon keresztül felülbírálni a dolgokat.
Ezt picit önzőségnek tartom a szülők részéről. :/ Kérdező ,a helyedben viszont (a saját érdekedben ,nem azért hogy anyudnak megfelelj) megpróbálnék picit többet kint lenni, nem tudom van e biciklid, de a biciklizés nagyon ki tudja tisztítani az ember fejét, remek kikapcsolódás és még a szabadban is vagy (a lábedzésről meg ne is beszéljünk :D ). Vagy ha nincs akkor akár sétálni is elmehetnél , vagy beülni valahova kávézni, csak mozdulj ki egy picit.
Nem tesz jót neked az ha ilyen monotonan éled az életed. Introvertált és antiszociálisként a hátam közepére se kívánom azt hogy kimozduljak de heti 2x-3x mindig kimozdulok. Plusz egy csomó hobbit elkezdtem mostanában, neked vannak esetleg más hobbijaid a gépezésen kívül? Olvasás? Rajzolás? Csak hogy ne legyenek olyan egyhangúak a napjaid.
Ismerkedés terén meg nem vagy lemaradva semmiről. De azért legyél nyitott. Ha nagyon zavar és élőben nem megy az ismerkedés akkor próbálkozz online. Én szurkolok neked!
És emiatt ne haragudj anyudra. Ő csak a legjobbat szeretné neked mégha nem is fejezi ki jól magát. Sőt , nagyon rosszul fejezi ki magát, de a jó szándék ott van mögötte.:) 18/l
Komoly kapcsolat, ugye az mit takar? puszi szex stb?
Később menj haza, és kamuzzál anyádnak és akkor normális lesz a cukra.
Vagy ha úgy érzed akkor keress barátnőt.
Ha egyik se, akkor vigyél haza egy rongyot. :D
Vagy megvárod a költözést.
Sürgősen változtass.
Költözz el és ismerkedj...
Ha nem változtatsz, nem fog változni semmi.
1. Érzelmileg függetlenítsd magad anyádtól, és amint lehet, költözz el! Ha már elköltöztél, akkor megmondhatod, hogy ha nem fogja be, akkor nem vagy hajlandó tartani vele a kapcsolatot.
2. Társat úgy tudsz találni, ha nyitsz és kimozdulsz otthonról: rengeteg közösségi rendezvény van, bárhol lehet ismerkedni. Látod, az ajtódon csak anyád kopogtat be...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!