Valaki meg tudná nekem mondani, miért jó az egy apának, ha rendkívül, beteges módon rendmániás, ezzel a környékén levő embereket teljesen kikészíti?

Apám egy agyrém. Komolyan, olyan szinten egy beteges, idióta, rendmániás ember, hogy az már valami nevetséges. A múltkori nap azon kapta fel a vizet, hogy egy állítólag díszpohárból ittam, gyakorlatilag csak egy sima, kék pohár volt, a vendégeket nem azzal kínáljuk meg. Erre fogta, és össze akarta törni a poharat. Meg egyszer elől hagytam egy könyvet az ágyamon, behozta a szemeteskukát, és beleöntötte a szobámba, hogy éljek disznóólat.

Nevetséges, olyan szintű gyűlöletet érzek az apám iránt, hogy azt nem tudom szavakba ölteni. Beteges viselkedésével se magát nem teszi boldoggá, se anyut, se a kisöcsém, akivel szintén üvöltözik. Egy lakás nézzen ki úgy, mintha emberek laknának benne, ne úgy, mintha díszszemlére készült volna. Ne gondoljatok arra, hogy kupi lenne, szó sincs róla, én egy pólót nem merek előlhagyni. A fogason is zavarja a pulcsi, mert mit szólnak a vendégek ha meglátják. Vagy az íróasztalon a ceruzák miért vannak. Kikészít mindenkit, anyuval tegnap csúnyán összevesztek, de sajnos ő a bevételi forrás, így rá vagyunk utalva. Engem az egyetlen ami motivál, hogy azért tanuljak, hogy ha lesz melóm, mihamarabb elköltözhetek. De már 12 éves korom óta gyűlölöm, és ez 7 év alatt nem változott.