19 évesen (tanuló) hogyan kellene viselkednie a "gyereknek" és hogyan a szülőnek?

A szülőknek ugyanúgy támogatni kell a gyereket.

A gyerek meg viselkedjen jól.

19 evesen en a gyerekemet akarhova elengednem ha menni akarna. Bulizásra csak max havi egyszer kapna pénzt, max 2-3 ezret akkor is. Ellenben mozira, barátokkal kávézni, enni valahol hetente is adnék neki pár ezret.

A ruháját állnám, hacsak nem halmokban állna otthon neki, de csak finnyaskodas miatt nem hordaná őket.

Takarítania kellene a szobáját heti egyszer, ami csak söprés, felmosás, és a saját ágyneműjét neki kellene mosnia, 2 hetente Kernem a segítséget (nem egyedül neki kellene) főzéshez, mosogatáshoz, ha van kisállat annak a gondozásához. Elvárnám a közös étkezéseket hétvégente.

Elvárnám hogy annyit hozzon ki magából amit csak tud. Ha tanul, akkor abban. Ha nem tanul, és nem akar semmit magától, elküldeném dolgozni pár hónap után, azért hogy felébredjen végre.

És mindig segítenék neki, nem küldeném el, nem vágnék a fejéhez rossz dolgokat, nem sajnaltatnam magam elotte, es fokepp nem lennek akaszkodo szülő, aki megfojtja a gyereket. Az én gyerekem meghozhatna a saját döntéseit, de mindig megpróbálnám neki a másik oldalt is bemutatni.

6 Lázadni minden ostoba, neveletlen kölyök tud, bizonyítsd be, hogy valóban felnőttél-nem csak a koroddal, hanem a cselekedeteiddel.

Pampogni, nemlétező eszet játszani, lázadni az nudli, azt mindegyik tud-ahhoz nem kell ész. Egyébként is a cselekedeteidből lehet meglátni, hogy valóban felnőttél, hogy lehet rád számítani, hogy önzetlen és erős vagy, hogy odafigyelsz a környezetedre-nem csak te+te+te vagy. Hogy helyt tudsz állni akkor is amikor mindenki elmenekül ha süllyed a "hajó" Majd ha ezekre képes vagy, majd akkor lehet felnőttnek hívni. De addig amig arra nem vagy képes, hogy a kisöreged pénzt kér tőled, te meg előadod magad, és nem adsz, addig ne nevezd magad felnőttnek, mert messze vagy tőle még agyilag.

Ez a leválás időszaka a szülőkről, mindenki próbálgatja, meddig lehet elmenni. Ebből adódnak konfliktusok. A határ szinte minden családban máshol van.

Ha a szülő látja, hogy a gyerekben meg lehet bízni, elég független, lehet rá számítani és a gyerek is kitart amellett, hogy nagyobb függetlenséget adjanak neki, mert már nem kicsi, akkor szép lassan helyreállnak a dolgok. Ha nem, akkor a gyereknek össze kell szorítania a száját és elmenni kollégiumba, vagy munka mellett külön költözni.