Miért kell így viselkednie apámnak? Féltékeny lehet a karrieremre?

Apámmal nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk. Mióta megszületett a kisöcsém, lassan 8 éve, azóta egyre elviselhetetlenebb. Apámon látszik, hogy nincs türelme már egy kisgyerekhez, ezért amikor itthon van, mindig próbálja lepasszolni nekem vagy a húgomnak (2évvel fiatalabb). Az öcsémmel nagyon sokat foglalkoztam, amikor még nem voltak "problémáim" az "életben", amikor még suliba jártam. Nagyon sokszor vittem le sétálni, bringázni, fagyizni/sütizni, játszótérre. Apám ezzel elkezdett visszaélni.

Mindenért én vagyok lecseszve, b*szogatva. A húgom szinte bármit megtehet bűntettlenül, senkit nem érdekel, hogy mit csinál. A húgom minden hülyeségért rohan apámhoz, hogy "csúnyán" beszéltem vele (az előzményeket sosem mondja el). A húgom iszonyatosan nagyképű, bunkó és nagyon buta. Ezzel valahogy sosincs probléma. Ha szóváteszem, hogy mennyire undorító módon viselkedett, akkor is én vagyok lecseszve, hogy miért nem tudok rendes, normális testvérként viselkedni, de ha csak a hangomat felemelem vagy nem megfelelő stílusban válaszolok (néha nagyon unott a hangom és nem azért mert bunkó vagyok, hnem azért, mert baromi fáradt vagyok a munkám és az ugráltatások miatt), akkor is én vagyok a bunkó, szemét (igen, apám többször is mondta már ezeket, hogy bunkó szemét vagyok)...

Érettségi előtt is én voltam leküldve a boltba, meg rám lett hagyva az öcsém, hogy vigyáznom kell rá. Ha tanulás közben azt mertem mondani, hogy NEM tudok menni boltba, nem tudok vigyázni az öcsémre, akkor fater duzzogva becsapta a szobaajtót és "Hagyjad, akkor majd én megoldom" felkiáltással elment... (a húgom ott ült a szobájában és semmit nem csinált, d.u. 2-3 körül kelt fel aznap, mert hajnali 2ig bulizott). Ugyanezt eljátszotta, amikor pilótavizsgámra tanultam...

Amikor a húgom "tanult" az érettségire, akkor őt nem lehetett zavarni, mert tanulnia kell (5 éven keresztül egy könyvet sem nyitott ki).

Elkezdtem dolgozni, hogy a tanfolyamaimra tudjak gyűjteni pénzt, ebben az időben kicsit leszállt rólam.

El akartam kezdeni egy tanfolyamot, amit nem tudtam kifizetni és megkértem a szüleim, hogy segítsenek egy kicsit, segítettek. Apám itt elkezdett egyre durvábban visszaélni ezzel a helyzettel. Állandóan engem cseszegetett mindenért.

Egyre kevesebb időm lett a folyamatos tanfolyamjaim és munkám miatt, nem mellékesen lett egy barátnőm is (végreeee :)) ) és elég egyértelmű, hogy a kis szabad időmet a barátnőmmel akarom tölteni.

Sokat dolgoztam, tanultam és sokat voltam a barátnőmmel is, egyre kevesebbet voltam itthon. Amikor viszont otthon voltam, fater mindig rám szállt és elkezdett ugráltatni, hogy vigyázzak az öcsémre, menjek le a boltba, stb... (fater egész nap a TV előtt ül, amikor itthon van).

Jött egy lehetőség, hogy légiutas kísérő legyek, éltem is ezzel a lehetőséggel, felvettek és már ott dolgozok, egyel közelebb kerültem, hogy megvalósítsam az életcélom. A tanfolyam 1 hónapos volt és külföldön volt. Apám nagyon örült ennek és rögtön mondta, hogy menjünk el vásárolni új ruhákat, meg ad 200ezer Ft költőpénzt, hogy ne legyen kint baj. Mondtam, hogy nem kell, van pénzem, meg ruhám is, de nagyon ragaszkodott hozzá.

Ahogy hazajöttem a tréningről és elkezdtem dolgozni, rögtön elkezdett b*szogatni sokkal durvábban. Mindenbe beleköt, mindenen megsértődik, mindig a húgomnak ad igazat, minden sz*rért én vagyok lecseszve (még azért is, mert a húgom elcseszte a mirelit pizzát, a húgom bunkó stílusa is az én hibám), szóval iszonyatosan elviselhetetlen, ha itthon van, próbálok inkább dolgozni menni (járatot kérni) vagy a barátnőmmel elmenni valahová.

Próbáltam megbeszélni apámmal, hogy mi a probléma, de hárított, meg hogy őt nem érdekli az egész, megint én lettem a szemtelen paraszt, hálátlan, stb...

Még régebben nagypapám mondta, hogy apámnak is volt egy életcélja, de feladta, mert nem volt hozzá kitartása. Ebből gondolom, hogy féltékeny rám.

Szerintetek is féltékeny lehet a karrieremre? Lehet ennek a viselkedésnek más oka is?

22/F