Egy szülő megtilthatja, hogy a 17 éves lánya találkozzon a barátjával?

Kiskorúnak megtilthatja, igen.

Nem értek vele egyet, de megteheti.

Igen, ez van.

A 18. születésnapodon majd leléphetsz, és haza se kell többet menni.

Az lenne a legjobb, ha volna valami normális felnőtt rokonotok, akinek kiöntheted a szívedet. Egy jó fej nagynéni, nagybácsi, keresztszülő?

Hátha ő tudna valamit (korrekt módon) mondani arról, hogy hogyan javulhatna a kapcsolatod anyukáddal. És esetleg az illető beszélne vele.

Ha anyukád nehezményezi, hogy kibeszélted, akkor hívd fel a figyelmét arra (de ne dühös hangon, vagy ilyesmi, hanem csak úgy normálisan, minél nyugodtabban), hogy egyre romlik köztetek minden, és pont azért vontál be egy felnőttet, hogy ez változzon.

Ezen el fog ő is gondolkodni - remélem. Drukkolok!

Nekem volt olyan osztálytársam, akit az iskola által szervezett dolgokra sem engedtek el soha. De még osztálykirándulásra sem, pedig az tanítási időben volt, és elvileg kötelező volt.

Inkább beküldték addig egy másik osztályba tanulni. (Ez volt az iskolánkban a szabály: aki nem megy kirándulásra és nem betegség miatt, annak addig a másik osztály óráira kellett mennie.)

Ahogy anyádról beszélsz, nem is csodálkozom azon, ha próbál neked mindent megtiltani. Nagyon tudod szidni, de eddig egy konkrét esetet sem írtál le, amiből le lehetne szűrni, hogy kinek van igaza. A másik pedig, hogy ha nekem is ilyen flegma lenne a lányom, tőlem sem kapna mást egy "csak"-on kívül. Legalább kérd meg normálisan, hogy magyarázza el, miért ilyen. 17 évesen már talán felfogod.

Nyugodtan lepontozhatsz engem is, mert nem értek veled egyet, de lehet anyád másképp látja a dolgokat. Egy jó beszélgetés sokat segítene hidd el.

TE mit tettél azért, hogy jó kapcsolatotd legyen anyáddal és meg tudjatok beszélni dolgokat. Illetve: mit tettél vagy nem tettél azért, hogy ne bízzon meg benned. Mert ez valahol szerintem arról is szól, bár nyilván tagadni fogod.

Nem véletlenül kérdezem: közel 17 éves lányom van. Meg egy, aki már túl van ezen a koron. Én ÁLTALÁBAN elengedem/elengedtem őket, mert tudtam, hogy megbízhatok bennük. DE! Volt olyan, hogy nem engedtem, mert olyan előzmények voltak, hogy azt mondtam: most elég! Kvázi büntetés volt. Sajnos ismerek/ismertem olyan kamaszokat, akik a viselkedésük miatt bizony rászolgálnak a szinte folyamatos büntetésre. A megnyilvánulásaid alapján te is ilyen lehetsz, hoszen semmi konkrétumot nem írsz.

Szívesen meghallgatnám anyukád szemszögéből a történetet.

Megtiltani megtilthatja.

De 17 evesen te meg eleg idos vagy ahhoz, hogy valahogy meggyozd, kialkudd, hogy megiscsak elmehess vagy eljohessen hozzad a baratod. Talan megkerdezhetned naponta az anyukadtol, hogy mit kellene ahhoz tenned, hogy elengedje egy randira?

Es ne kapd fel ennyire a vizet mindig. Biztos van oka, es nem kizaroag rosszindulat ami miatt nem enged, csak esetleg nem akarja az orrodra kotni, hogy elkerulje a tovabbi veszekedest.

Csak pelda: lehet nem kedveli a baratodat, mert azt gondolja csalfa es remeli ha nem talalkozhatsz vele, akkor elobb utobb a fiu ugyis egy masik csajjal osszejon es teged leepit es eszreveszed nem hozzad valo. Azonban ha ilyet go dolna es szemtol szembe megmondana akkor te még aljasabbnak gondolnad mint most (pedig lehet nem az csak jobb emberismero...vagy nem ezt nem tudhatjuk).

Elobb utobb elenged. A borton az ennel rosszabb nyugi.