Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Bántalmazó családból elköltözö...

Bántalmazó családból elköltözött fiatalok nektek milyen volt a költözés?

Figyelt kérdés

Olyanoktól kérdezem akiknél állandó volt a feszültség esetleg bántalmazás is ( szóban is).

Vagy olyanoknak akiknek semmit nem engedtek.

És Mikor tudtatok elköltözni?



2020. aug. 1. 10:36
1 2
 11/14 Metionin ***** válasza:
86%
Nálam az volt a kulcs, hogy tanultam ezerrel, hogy elmehessek egyetemre. Ez együtt járt a költözéssel, amire másképp nem lett volna lehetőségem, helyben meg nincsenek se albérletek se munkahelyek. Szóval 19 évesen leérettségiztem aztán tűztem koliba. Induláskor még megkaptam anyámtól, hogy de ugye tudom, hogy kudarc esetén nem jöhetek többet vissza? Arcba röhögtem és felszálltam a buszra. Életem legjobb döntése volt.
2020. aug. 2. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm a történeteket még írhattok vagy aki nem szeretné ide írni privátba is lehet
2020. aug. 2. 17:38
 13/14 anonim válasza:
86%
Hááát én 20 voltam. Igazi szuicid tini voltam tizenévesen. 16 voltam mikor összejöttünk a mostani párommal. Nem volt könnyű dolga sokszor. Állítom hogy az én apám a kétlábon járó undor. 4en vagyunk tesók, és én meg egy másik tesóm vagyunk a szerencsésebbek. Az egyik tesóm drogozik mint állat, rengeteg rendőrségi ügye van, a másik meg odaköltözött a bnőjehez, aki csináltatott vele két gyereket, és a csaj egész családját ő tartja el. Szóval, mikor én elköltöztem a párommal, gyakorlatilag homlokig süllyedtem a depresszióba. Rohadtul nem erre számítottam. Ott voltunk az aliban, nagyon kevés pénzzel, és valahogy nem éreztem jól magam. Mi kis házban laktunk sokan, és valószínűleg a csend tett be, mivel nálunk folyamatosan ment a lelkiterror, mégha engem nem is bántott már, mert neki mentem mikor bekattantam. Lelkiismeretfurdalásom volt hogy h otthagytam a tesóimat, és anyát. Néha még mindig van pedig ennek már 7 éve. Én mióta elköltöztem 2-3 depresszióm volt, mind 3 elég kemény. Egy dolog esett le igazán nehezen, és ezért iszonyatosan haragszom anyura, aki sosem tett semmit, és arra az ökör f*szra aki apám. Az amit elvettek tőlem. Elvették azt ami lehettem volna, és sokra vihettem volna, ha nem folyamatos szorongással töltöm a gyerekkorom. Arról nem is beszélve hogy kb 7 év után sem mondhatom el magamról hogy mindent elsajátítottam az emberi kapcsolatokkal kapcsolatosan, mindenesetre, mostmár azért elvagyok, sokszor érzem magam boldognak, csak ezért fel kellett áldozni a 20as éveimet, mondjuk előtte sem volt életem, szóval megérte. :)
2020. aug. 2. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
100%

Nem tartottak vissza mert igazából már dolgoztam, 22 éves voltam úgyhogy akkor már nem mondták higy mit csináljak és mit ne. Szinte folyamatos balhé volt otthon, sokat kivettek belőlem ezek az évek. Nem mentem túl messzire.

Imádtam hogy nyugalom van. Persze ebben benne volt az is higy akkor fedeztem fel hogy milyen önállóan élni. Furcsa volt a csend, hogy nincs kiabálás, hogy nem félek. Elég szegényes albérlet volt, de nem érdekelt csak a nyugalom.

2020. aug. 4. 22:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!