Utálom a szüleimet?

A problémáid nagy részére: ennél a nagybetűs élet százszor szarabb lesz, majd meglátod. A legtöbb ilyen problémád meg a kamaszkorral tényleg elmúlik.

Az, hogy apukád hülye picsának hív meg kurvának, na, az a durva. Én tuti, hogy amint tehetném, elhúznék onnan, mert hidd el, hogy nem oké, hogy ha egy szülő így beszél a saját gyerekével!

Egyébként te egyáltalán nem feltétlenül leszel rossz szülő attól, hogy a te szüleid (az írásod alapján elsősorban apukádra értem) ilyenek. Csak mindig szem előtt kell tartanod majd, hogy ne vedd fel ezt a viselkedésmintát, amit otthon láttál.

Olyan meg szerintem nincs, hogy ezt megérdemeld, de egyébként kamaszként mindenki szarabbnak látja ezeket, mint pár év múlva fogod. Próbáld ne túl komolyan venni, ha képes vagy rá.

Ez kicsit off, de muszáj megemlítenem, hogy írod, hogy keresztény vagy, aztán hogy előző életedben rossz voltál... Én keresztény suliba jártam, de lemaradtam: ennyit változott volna ez a vallás? :D ....

Ha lejjebb görgetsz akkor láthatod a 16 millió “utálom a szüleimet” kérdést.

Leginkább korodbeliektől érkeznek az ilyenek. Egy részük üres hiszti, mert épp unatkoznak és mondjuk ki kellett teregetniük, ilyenkor fel akarják négyelni a szülőket. És persze elköltözni 18 évesen. Más részüknek tényleg egy hulladék az élete otthon. Sajnos ezen mi nem tudunk segíteni. Beszélgetni tudunk róla itt vagy más fórumon, de ezek is csak pár napig tartanak. Sokunknak nem volt leányálom az élete gyerekként, sztem nagyon sok a sérült gyerek, és emiatt a sérült felnőtt is. Egyikünk sem tudott hova menni. A szerencsésebbek elmentek a nagyszülőkhöz élni, akinek nem volt ilyen opció az valahogy kibírta, és elment otthonról amikor tudott. Ha kicsit idősebb leszel ezek a dolgok könnyebbek ám, megerősödsz. De felnőttként sem könnyű, a régi sebek megmaradnak, szerzel egy csomó újat, nagyobbakat.

N

Sima tinikór + az átlagnál egy kicsit idegesítőbb, proli szülők...

Barátkozz, pasizz(gondolom vagy már olyan idős). Legyél a barátaidnál, minél kevesebbet legyél otthon. Ami a "túlérzelmességedet" illeti, túl komolyan veszed a "vicces" beszólásokat. Te egy nagyon inteligens lánynak tünsz, nem szabad olyan butaságokat csinálni minthogy vagdosás stb... Tényleg!

Szerintem ez nem egy egyszerű kamasz-hiszti, nekem nagyon unszimpatikusak a szüleid, már ne is haragudj, de azért, mert valamit később csinálsz meg, azért te vagy a sz.r és még pofon is jár? Megcsinálod és szerintem ez a lényeg.

Lehet, hogy vannak olyan szituációk, amikben túlérzékeny vagy, de a leírtak alapján nekem érthető ez a fajta "kirobbanás". Sírd ki amúgy ilyenkor magad majd, ha nem látják, mert ha nem teszed, nem adod ki magadból ilyen formában/nem beszéled ki valakivel, az csak neked árt és depressziós, fásult, akár még beteg is leszel

Hidd el, hogy nem az a célravezető út, ha véget vetsz az életednek. Értéket képviselsz, lehet, hogy sokszor kapsz majd ilyen b.nkó hozzászólást/cselekedetet tőlük, de azért is legyél "nagy ember", járd végig az utadat, hogyha odakerülsz, akkor szépen otthagyd őket a fr.ncba, és teremtsd meg a saját életed. Addig pedig próbálj meg kicsit nemtörődömebb lenni, csináld meg, amit kérnek, hogy ne tudjanak beléd kötni, ha valami nem tetszik, akkor jegyezd meg magadban, keress egy olyan barátot, akivel akár ezeket a problémákat át tudjátok rágni, menj el otthonról találkozni a barátokhoz, keress új hobbit. Jó nagy kalap szerencsét kívánok neked

Nem hinném, hogyha odakerülnél te rossz szülővé válnál, hiszen felismered azt, hogy mi a nem normális viselkedés, így magad kárán ugyan, de szerintem te egy teljesen másik irányból közelítenéd meg a szülői oldalt.

Szia! Én az a típusú ember vagyok aki még így tiniként is imádja a szüleit. Tudnak fárasztani, azonban az alapvető tini tulajdonságok ezzel kapcsolatban elmaradtak. Úgy gondolom, hogy ezért esetleg képes lehetek tisztán látni a helyzetedet, még ha nem is vagyok sokkal idősebb/fiatalabb nálad. Sokan mondják, hogy minden tini ilyen és túldramatizálják a dolgokat. Szerintem a te esetedben igen kis százalékban igaz ez. Bár a szüleid már elkövették a legrosszabbat, de te is rontod a saját helyzeted ha a dolgot a magad hibájának könyveled el! Tudnod kell, hogy nem te vagy a hibás! Semmi esetre se hibáztatsd magad, mert az életben várnak még rád örömök amelyeket érdemes megvárni és megérdemled őket! Sokan írták neked, hogy a nagy betűs élet rosszab lesz. Nos, én ezt nem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogy az emberek néha elfelejtik, hogy a nehéz, felnőtt életet kompenzálják az apró örömök amelyek magával az élettel járnak. Ha elhagytad a szüleidet előtted fog állni a világ, rengeteg kalandban lesz részed. Ez nem pénz kérdése. Az én szüleim igencsak szegények voltak fiatal korukban, de olyan izgalmas és boldog töltetű történeteik vannak.. Az emberek megfeletkeznek a természetről. Arról, hogy a legnagyobb bajban is meg tudsz állni egy pillantásra és magad mögött hagyva mindent megcsodálni egy rovart vagy egy szép növénykét ahogyan fújja a szél. Én is nagyon érzékeny vagyok, de ezek a dolgok mindíg segítenek átvészelni egy nehéz időszakot. A szüleid bánásmódját kénytelen leszel még egy ideig elviselni, de nemsokára te dönthetsz az életed felől. Ha ők nem becsülnek meg téged majd az a család, amit te teremtesz megfog. Hiszen szüleid szörnyű példáján okulva valószínűleg egy nagyszerű anya leszek. Nem igaz? Kétlem, hogy a rossz élményeidet valaha is elfelejtenéd. Összességében legyél erős és sok sikert kívánok a továbbiakban!!

Egy tinitársad