Manapság miért nem támogatják úgy a gyerekeket a szülők az elindulásban, mint régen?

Az elmúlt évezredekben teljesen természetes volt, hogy a "fiatalok" az esküvő után valamelyik családhoz költöznek és akár az egész életüket ott élték le vagy lakás/házat kapnak. A lányokkal járt pénzbeli vagy tárgybeli hozomány, a fiúk iskoláztatását pedig egyértelműen a család fizette, akár 25-30 éves korig és hazavihette a "házhoz" a feleségét.

Ez nyilván attól függött, ki hova született, parasztnak, polgárnak vagy nemesnek...

Az idők persze változtak, ma már később házasodnak az emberek és nem feltétlenül akarnak a szülőkkel lakni, na de más oldalról nézve, nem pont azért tolódott ki ennyire a gyerekvállalás és házasodás, mert a legtöbb szülő nem akarja támogatni a gyerekét az elinduásban?

Az én nagyszüleim például még a szüleikhez vállaltak gyereket és a családtól kaptak kis házat, ami aztán bővítettek. A szüleim és rokonok szintén fiatalon, 22-24 évesen házasodtak és vállaltak gyereket, de tök természetes volt, hogy otthon élnek a babával, míg felépül a ház (amiben szintén a család segített anyagilag, pl. telekkel, munkával, pénzzel). Mi már nem kaptunk semmiféle támogatást.

De nem csak az én családomra jellemző ez, hanem úgy kompletten a rendszerváltásig divat volt segíteni, a korosztályomban viszont sokan panaszkodnak, hogy még a nagyszülőktől megörökölt lakáson is ül a család, de oda nem adná az albérletben tengődő fiataloknak.

Ma mi a jellemző?

A gyerek menjen dolgozni 16 évesen munka mellett, de közben teljesítsen úgy, hogy felvegyék állami támogatott szakra vagy ne menjen tovább tanulni. Egy csomó kérdésben olvasni itt is azt, hogy a gyerek párja nem költözhet oda lakni, mert a szülők nem akarnak "egy idegent kerülgetni", már az is probléma, ha hétvégén ott akar aludni. Az, hogy esetleg gyereket is odavállaljanak a fiatalok, ki van zárva, senki ne szüljön a "szülők nyakára". De közben azon is kiakadnának a szülők, ha a húszéves gyerek albérletbe akarna menni, mert otthon nem lehet a párjával...

Szóval, mi az oka, hogy - tisztelet a kivételnek - sokan egyáltalán nem tartják feladatuknak segíteni a gyerekeiket, miközben anno őket is segítették a saját szüleik? Az a poén, hogy közben meg megy a kritizálás, miért szülnek manapság 30 évesen a nők, dehát hova tudna szülni egy 23-24 éves, ha otthonra nem lehet, mint a szüleinek anno?