Felnott ferfiak, ertem 23evtol legalabb, szuleiteknek de fokent anyukatoknak nem mondtok el annyi mindent mint regen?

23 évtől felfelé? Már tizenévesen sem mondtam el mindent. Soha nem volt ilyen anyukám, hogy a mi programunkra akart volna jönni. De szoktunk közös programot csinálni. De amikor csak mi megyünk, vagy barátokkal, akkor miért jönne egy szülő??? Nem is értem :D És hogy felhívja a barátnőmet, ha nem veszem fel??? Jesszus. Kb. 12 éves kisgyereknél oké.

Ha ilyen lenne anyukám, akkor tuti semmit se mondanék el neki, és nem is igazán tartanám vele a kapcsolatot.

Nyilvan a kerdesed arra vonatkozik, amikor mar kulon lakik az ember a szuleitol.

Nos, nyaralast mindig elmondtam. Mar csak azert is, mert pont oket szoktam megkerni, hogy egyszer-ketszer jojjenek el a lakasomba, nezzenek korul, minden rendben van-e, locsoljak meg a viragjaimat stb. Ill. megbeszeltuk, hogy idonkent folhivom oket, hogy minden rendben van velem.

Nalunk olyan elkepzelhetetlen lett volna, hogy anyukam bejelenti, hogy jon velem nyaralni. Egyreszt, mert nincs meghibbanva, masreszt en tudok nemet mondani neki.

Viszont egy normalis szintu erdeklodes (mit csinaltok, hova mentek) a szeretet jele. Nem kell rogton utalkozni a szulokre, ha erdeklodni mereszelnek a gyerekuk elete irant.

Ha autoval vagy repulovel mentem valahova, tolem is kertek, hogy szoljak haza, ha rendben megerkeztem. Ezt is meg lehet erteni.

Viszont egy-ket napos szabikat, egynapos kirandulasokat nem szoktam bejelenteni, legfoljebb utolag elmeselem, merre jartam, mit csinaltam.

"Es igen szanalmas modon engem hivott fel anyukaja ha parom nem vette fel..es mivel kb sose veszi fel nekik csak utolag latja kepzelhetitek mi VOLT."

Namost, itt nem mindegy, milyen körülmények között zajlott mindez. Ha anyuka folyton-folyvást hívogatta, megértem, hogy egy idő után nem vette föl neki. De ha sz....ik arra, hogy valaki hívja és beszélni akar vele, akkor érthető, ha az illető megpróbálja a párját, ill. nyaralótársát fölhívni. Kapcsolatunk kezdetén pl. feleségem folyton lehalkítva tartotta a telefonját, meg otthon hagyta. Előfordult, hogy anyukája kereste, nem tudott vele beszélni és jobb híján engem hívott fel. Én meg megbízhatóan elérhető vagyok, tehát így tudott beszélni a a lányával. Szerencsére feleségem szépen megértette, hogy a mobiltelefon nemcsak azért van, hogy bárkivel tudjon beszélni, hanem, hogy ővele is tudjanak. Van, amikor kikapcsoljuk, van, aki túl sokszor akarna hívni, van, ahová nem visszük magunkkal, de ha nincs különösebb ok, akkor azért legyünk elérhetőek. Nagyon rossz érzés, amikor hiába hívok valakit, képtelenség elérni, és egy szülőnél erre még az aggódás is rájöhet (ami szeretetből fakad, nem gyűlöletből).

Ami a négyesben történő napozást illeti, nagyon szomorú, ha egy negyvenes-ötvenes nő nem képes megérteni, hogy a huszonéves fia nem a szüleivel akar napozni, mint óvodás korában, hanem a barátnőjével édeskettesben. A fia helyében én egyértelműen elmondtam volna, hogy nem, nem akarok négyesben napozni velük, hanem a barátnőmmel akarok kettesben. És onnantól nincs "lebukás", ha lebarnulva megyünk hozzájuk, hisz előre elmondtam ezt.