Ti elmondanátok anyukátoknak, hogy mennyi sérülést okozott az évek alatt nektek, vagy hagynátok a dolgot és a kapcsolatot hanyagolnátok?

Èn tuti elmondanám neki és a legminimálisabb kapcsolatot tartanám velük. Nem is segitenék soha nekik.

Amúgy a szüleim volt hogy elkalapáltak minket a tesómmal néha. Nincs bennem harag emiatt, nem is történt sürün, de azért én emlékszem rá. Jó a kapcsolatom is velük, de mikor mondtam nekik, hogy azért kaptunk ám mi gyerekként tölük, akkor nem is emlékeztek rá! Szóval szerintem a anyukád is tagadni fog.

1. Te ismered anyukádat és lehet róla fogalmad, hogy hogyan fog reagálni

2. Szólni akkor érdemes, ha jól tudsz kijönni belőle, ha van pozitív hozadéka a "szemrehányásodnak" (ami akár tök őszinte és még jogos is lehet)

3. Viszont, ha csak elmérgesíted a helyzetet, akkor adtál a sz@rnak egy nagy pofont

4. Elmondásod alapján jogosnak tűnik a felháborodásod és az igényed egy tisztázó beszélgetésre

5. Viszont, ha okos ember vagy és nem nyerhetsz ezzel a beszélgetéssel, akkor legalább ne veszíts

6. Sok oka lehet, amiért anyukád olyan volt, mint amilyen. Szent nem volt, de csak felnevelt és mint mondtad többször kerültél bajba és olyankor segített

7. Én azt javaslom, mivel korrektnek tűnsz és a magad hibáit sem takargatod, vedd úgy hogy anyukáddal kvittek vagytok

8. Amit hasznot remélhetsz és valószínűleg ez működni is fog, az pedig, hogy azokat a hibákat igyekszel nem elkövetni a saját gyerekeddel szemben, amit úgy érzel, hogy anyud veled szemben elkövetett

mindenképpen mond el, ha kell vágd az arcába, ha elzárkózik írd le neki levélben, tökm1

de ettől meg kell szabadulnod, mert életed végéog nyomasztani fog

Én a te helyedben megpróbálnám.megbeszélni, és megmondanám neki hogy ha nem változik meg, vagy legalább nem ismeri be a múltbéli hibáit, akkor unokát látni többé nem fogja, bármilyen segítségre ne számítson (még most is kell neki a te segítséged? milyen segítség?), és úgy általában felejtsen el téged.

Tudom csúnyán hangzik, de vagy rájön, hogy mi újság, vagy neked is jobb lenne minden kapcsolatot megszakítani vele és nem görcsölnél ezen többet.

Olvasd a fejére az elviselt, eltűrt szemétségeit.

Nehogy már úgy éld le az életed, hogy világéletedben őrlődsz és emészted magad.

Ha a te életedet megkeserítette, tegyél róla, hogy legalább tudomására hozod, hogy milyen szenvedést és nyomorúságot jelentett neked az ő nevelési módszere és anyai szeretete. Sok jóra nem számíthatsz, de legalább ráborítod a búdat, bánatodat. Érezze csak, hogy milyen sebeket okozott a lelkedben.