Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan lépjek túl édesanyám...

Hogyan lépjek túl édesanyám halálán?

Figyelt kérdés

Egy regényt fogok írni, de igyekszem minél rövidebben megfogalmazni.

A 12. szülinapom tájékán halt meg édesanyám. Akkor még nagyon kicsi voltam, fel sem fogtam rendesen az egészet. Nem is hagytam ki napot az iskolából, minden ment rendesen. Napközben nevetgéltem és elvoltam a többiekkel, de este, amikor aludnom kellett volna, akkor előjöttek az emlékek, a pillanatok, a perc, amikor megtudtam, hogy mi is történt stb és akkor sírva aludtam el. Nagyon anyás voltam, ő volt az egyetlen a családban, aki jobban törődött velem, mint saját magával. Nem küldtek utána pszichológushoz, senki sem foglalkozott velem és azzal, hogy ez nekem a legnehezebb. Depressziós lettem, nem jártam el otthonról, csak anyára tudtam gondolni, próbáltam "utána is menni", de (szerencsére!) időben észhez tértem.

Már 5 éve ennek és én még mindig elveszett vagyok, egyedül érzem magam, nem érzem azt, hogy a családtagjaim tényleg törődnének velem. Persze mindent megadnak és szeretem őket, ők is engem, de valahogy nekem nem volt részem az anyai szeretetből. Tizenkét éves voltam, épp hogy elkezdtem volna összegyűjteni az emlékeket vele. Nagyon hirtelen, szinte egyik napról a másikra elvesztettem. Igyekeztem magamat építeni és motiválni, hogy ne temessenek el a rossz gondolatok, de már kezdek belefáradni. Unom már, hogy azt kell mutatnom, hogy minden rendben, miközben évek óta üres vagyok belül. Nem hagytam akkoriban elég időt magamnak feldolgozni, a családtagjaim sem segítettek ebben. Úgy viselkedtek, mintha meg sem történt volna, úgy éreztem, hogy csak én törtem teljesen össze.

Most már gimis vagyok, két év múlva érettségizem és a 8.-os ballagáson, banketton sem volt ott anyum, nem lesz ott akkor, amikor elballagok, amikor felvesznek egyetemre, amikor lediplomázom... Lehet mondani, hogy lélekben ott lesz, én ezt tudom és hiszek benne, de jelen pillanatban ez nem elég nekem.



2020. júl. 21. 17:42
1 2 3
 11/24 A kérdező kommentje:
Köszönöm a tanácsokat, igyekszem, szoktak lenni fenti és lenti időszakaim, ez a vírus miatt is most jobban magam alatt voltam. Ha elkezdődik újra valamelyest az élet, akkor talán nem is lesz időm erre gondolni. Ha pedig újra eluralkodik rajtam, akkor felkeresek egy szakembert, akár online is. Mindnyájatoknak még egyszer köszönöm és kitartás nektek is, akik elvesztették korán az édesanyjukat. :)
2020. júl. 21. 18:11
 12/24 anonim ***** válasza:
100%
Amit javasolnék: írj egy hosszú búcsúlevelet édesanyádnak, amiben leírod az érzéseid, gondolataid. Érdemes lehet naplót is írnod. Nézz utána a gyász szakaszainak, vizsgáld meg, hol tartasz a folyamatban. Ajánlom figyelmedbe Singer Magdolna gyásszal foglalkozó könyveit (Vigasztalódás a gyászban, Ki vigasztalja meg a gyerekeket.)
2020. júl. 21. 18:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 A kérdező kommentje:
Ami az írást illeti, verseket szoktam írni régebben "hozzá", a könyveket majd megnézem, ment a zöld, köszönöm :)
2020. júl. 21. 18:30
 14/24 anonim ***** válasza:
100%
12-es vagyok, ajánlom még figyelmedbe a családállítás módszerét, amelynek keretén belül dramatikus keretek között elbúcsúzhatsz az édesanyádtól.
2020. júl. 21. 18:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 A kérdező kommentje:
Nem hallottam még róla, de utánanézek
2020. júl. 21. 18:38
 16/24 anonim ***** válasza:
Csalàdállításra csakis jól leinformálható szakemberekhez menj, semmiképp sem ilyen beharangozott workshop-ok meg egyéb ilyen keretek között, mert ha nem szakavatott biztonságos környezetben éled ezt meg, nagy károkat tud okozni!
2020. júl. 21. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 A kérdező kommentje:
Miért tud károkat okozni?
2020. júl. 21. 18:41
 18/24 anonim ***** válasza:
Mert mélyről jövő érzelmeket, szituációkat, eseményeket kell átélni és azt minden esetben elő-és utókezelni kell, a folyamat közben pedig nagyon fontos, hogy megfelelő biztonsàgos környezet legyen az érzelmek megélésére, ami nem ritkán dràmai (főleg egy gyász esetében). Ennek nézz utàna mindenképpen, mielőtt elkezded. Jót tud tenni és segíthet, de informáld le az illetőt, aki vezeti mindenképpen, mielőtt bejelentkezel.
2020. júl. 21. 18:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/24 anonim ***** válasza:
100%
Illetve a kóklereknél gyakran csak feltárják, felszínre hozzám a belső dolgokat, de aztán ott maradsz talán még jobban összetörve (mert olyan dolgokkal is szembesülhetsz ott “kívülről” nézve a történéseket, amit a tudatalattid esetleg elrejtett előled, amiket “nem engedtél magadnak addig megélni”. Ezt ott már nem tudod kontrollàlni. Na ezt kell utána kezelni és helyretenni. Ezt mulasztják el az ilyen workshopok és egyebek. Márpedig ha ott maradsz ezzel a felszínre hozott tudatalattival, akkor még jobban belesüllyedhetsz. A terápiáknak is megvan ez a dinamikája, hogy először felszínre kell hozni, le kell menni mélyre, ami gyakran iszonyú nehéz és fájdalmas, de ott azt meg kell èlni, majd abból fölfele építkezni.
2020. júl. 21. 18:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:
Nagyon együtt érzek veled, és nagyon sajnálom :( még gyerek voltál, amikor elveszítetted őt, biztos nehéz lehetett, el lehet képzelni. Igazából akkor lesz jobb, amikor már neked is lesz gyermeked. Akkor majd megerősödsz lelkileg. Tudom, nem vigasz, de hiszem, hogy egyszer majd találkoztok. Addig is élj úgy,hogy bűszke legyen rád oda fentről. Én egy éve veszítettem el Anyukámat,ő 84.évrs volt már, mégis minden nap hiányzik, egy nagy űrt hagyott maga után. Nekem sincs már, akivel megbeszéljem a dolgokat.
2020. júl. 21. 19:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!