Jogosan sértődött meg édesanyám az alábbi kijelentésemre? Ti hogyan reagáltatok volna?
Szegénységben nőttem fel. Édesapám alkoholista volt, 10 éves voltam amikor meghalt.
Én mindig nagyon sokat tanultam, olvastam és kitünő érettségi után egyetemre mentem. Ekkor mondtam azt édesanyámnak, hogy "Én ki akarok törni a munkásosztályból."
Innentől kezdve ki nem állhatott, szinte folyamatosan ordibált velem, diplomaosztómra nem jött el. Első állásomra úgy tett hogy "Úgyis kirúgnak majd téged, nem kellesz te oda."
Rengeteg ilyen rosszindulatú megjegyzés, furkálás után oda jutottam, hogy közel másfél éve nem láttam és nélküle képzelem el leélni az életemet.
szerintem ebben semmi tiszteletlen nem volt. Attól, hogy valaki többre akarja vinni mint a szülei az nem azt jelenti, hogy nem hálás nekik.
A szülőknek pedig inkább örülniük kellene, hogy a nehézségeik ellenére is ennyire tudta vinni a gyermekük. Ez /ha olyan a viszony/ az ő javukat is szolgálná.
"Én ki akarok törni a munkásosztályból." Ebben benne van, hogy többre akarom vinni, mint te/ti. Ez minden szülő vágya alapesetben. Néhánynak, perverz jóérzés, ha a gyereke is szenved, mert abban még belerúghat.
És talán(!) az is benne volt a mondásodban, hogy "annak ellenére, milyen indulást kaptam tőled függetlenül, rád nem haragudva". Anyád azonban ezt úgy értelmezte - akkor, is ha te ezt nem így értetted -, hogy te azt mondtad, ő ßar, stb. Az emberek alapesetben a mondanivalónkat nem úgy értelmezik, ami a leglogikusabb a semleges mondanivalók közül, hanem ahogyan a legkényelmesebb nekik. És édesanyád az apád miatt - és talán saját maga miatti is - helyzete miatti feszültséget és haragot öntötte bele ebbe a mondásba.
Érdemes lenne átgondolni ezt, és esetleg egy-két alkalommal megbeszélni óvatosan vele ezt a helyzetet, békülni. Erre ő nem lesz képes magától. Ha ez sikeres, akkor szuper. Ha nem az, akkor tiszta lelkiismerettel vághatod meg a kapcsolatot vele, mert te megpróbáltad.
Igen, lehet mondani hogy primitív.
De... Gondolom anyud rengeteg munkával, próbált téged nevelni.
Akkor abban a helyzetben, nem tudott más megoldást, ha egyedül maradt veled.
És,te ezt mélységesen leszoltad.
Megsértődött...
De nagyon.
Ha olvasod, te tudod mit csinált anyud, próbáld magad a helyébe képzelni magad.
De csak arra gondolj erezd át.
És utána szóld le.
Képzeld csak el, egy élet munkájára mondtad azt, hogy az kevés. Mindezt úgy, hogy munkatapasztalatod még nem volt. Persze hogy megsértődött, az ő nézőpontjából logikus.
Ami nem logikus, hogy más idők vannak ma már. Nem sztahanov elvtárs a követendő példakép, és talán több a startup mint a gyár. Ma már jobban lehet boldogulni ha valaki okos és szorgalmas, mint 25-30 évvel ezelőtt.
És még egy pici irigység is lehet benne, de inkább főleg amit az elején írtam.
Azt javaslom, hogy próbálj közeledni felé. Más témákkal, máshogy. Nehéz egy ilyen szakadékot athidalni. Remélem sikerül
Segített? Támogatott az álmaidban? Szeretett?
Mert ha igen,akkor jogosan sértődött meg.
> Segített? Támogatott az álmaidban? Szeretett?
Nem mondanám, hogy támogatott. Konkrétan elhangzott az a mondat a szájából hogy "Én sz-rba sem nézem azt, amit te csinálsz."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!