Mit tegyek, hogy észrevegye, hogy nem vagyok jól?

Az utolsó 2 válaszolónak fogalma sincs arról mi a valódi depresszió. Még hogy divat... Segíteni kéne másokon, nem beléjük rúgni ha látod hogy szarul vannak.

Suli végeztével én is elég elveszett voltam. Egy darabig én sem tudtam igazán lelkesedni semmiért. Suli után nehezen ment a munka keresés, elkezdtem kreszt tanulni, az sem ment egyszerűen. Nem éreztem jól magam, ezért nem tudtam ilyenekre koncentrálni. Próbáltam olyan dolgokkal elfoglalni magam, amit szeretek csinálni, de már ezekben sem leltem örömöm egy idő után. Hisz jóból is megárt a sok. Úgy éreztem nem haladok sehova. Úgy éreztem hogy valamit márpedig csinálnom kell.

Csoda megoldást nyilván nem tudok nyújtani, de azt leírom hogy mik azok a dolgok, amik nekem javítottak a mindennapjaimon, melyek bár ma sem olyanok mint lenniük kéne, de az elmúlt kb 2 évben ezek hatására jelentősen javult a hangulatom.

Gyorsan összefoglalva felismertem hogy számomra ez a rossz érzés a tétlenségből eredt. Ezért, bár kedvem nem volt hozzá, kondiba mentem, jogsira kezdtem tanulni, jobban ráfeküdtem az álláskeresésre, rendszeresen futni, majd később biciklizni kezdtem. Elhatároztam hogy ha nem is minden nap, de rendszeresen tennem kell valami olyat, ami előre visz az életben. Pl ha tanultam kreszre 1-2 leckét egy nap,vagy lefutottam x km-t, már nem éreztem olyan rosszul magam, mert megvolt a tudat, hogy ma tettem valamit azért hogy előbbre jussak. Így nap végén ezzel felvértezve ismét tudtam élvezni azokat a dolgokat amiket régebben szerettem csinálni. Pl könyvolvasás, filmnézés, stb.

Kissé összeszedetlenül fogalmazhattam, hisz elég faradt vagyok, de remélem nem túl zavaros.

12-es: nem, ne várja, de ha nem voltál még elveszett az életben, gőzöd nincs, milyen érzés élni ilyen állapotban megélni a mindennapokat. Ahhoz, hogy felvegyék valahová és ott tudjon teljesíteni, először saját magát kell rendbetennie, ezért javasoltam azt, amit. Ha eltelik így 3 hónap és jobban van,persze, menjen el dolgozni/tanulni.

Én nem hiszem, hogy depressziós lenne amúgy a kérdező, korának megfelelő gondolatok aggasztják és kicsit belecsúszott ebbe a letargiába és önsajnálatba, de ezen mindig lehet változtatni. Azon már sajnos nehezebb, amikor ilyen bunkó, empátia nélküli emberek próbálnak "segíteni" rajta.

20 évesen és sportoltam és közösségbe jártam, nem otthon sírdogáltam és anyucira vártam, hogy vigasztaljon meg. Te megmentőre vársz és sajnáltatod magad, de megsúgom, hogy senki nem fog megmenteni. Mit fogsz tenni ha valós problémáid lesznek, és nem csak unalmadban kell sírdogálnod?

Emellett érdekes módon az ilyenek mint te folyton ferdítve tálalják a valóságot: velem mindenki veszekszik, engem mindenki báááánt... Hagyjuk már ezt. Lefogadom, hogy senki nem tesz ilyet, csak ez is jó alap ahhoz, hogy itt is mindenki téged szánjon. Ilyenkor nem érzed magad hülyének? Kéne.

Én is 20 éves vagyok és most kezdtem el pszihológushoz járni, mert 12 éves korom óta nem vagyok jól. Rengeteget bántottak gyerekként, fizikailag, verbálisan, manipuláltak stb. Tudom milyen rossz az, amikor tudod, hogy segítség kell, de nincs kitől kérni. Én mégis azt mondom, ne várj simogatást attól az embertől aki pofonokat adott mindezidáig. Kíváncsi vagy engem ki támogatott, ki fizette a pszihológust? Én.

Mert sajnos ha ilyen családod van akkor el kell menned mihamarabb dolgozni. Tudom milyen mikor depressziós vagy és dolgoznod kell. Mikor nem szólsz két szót 8 óra alatt. De ez az egyetlen esélyed.