Én túlzom el, vagy anyám tényleg gonosz? 16/L

Középiskolás vagyok, viszonylag jó tanuló (gimnáziumban 4,6-os az átlagom), de még soha életemben nem dicsért meg semmiért, vagy nem volt egy kedves megjegyzése rám. Ha négyest kapok, már kapom a szentbeszédet, hogy lusta dög vagyok, hogy nem ötös lett, ha pedig néha becsúszik egy rosszabb jegy, azonnal olyan szavakat használ rám, amit ha itt leírnék, nem engedné ki a moderátor.

Óvónő szeretnék lenni, mert szeretnék gyerekekkel foglalkozni, de anyám azt mondja, hogy azért akarok az lenni, mert ők semmit sem csinálnak egész nap, én meg naplopó vagyok és ezért kényelmes munka lenne nekem, ha máshoz lusta vagyok. (Anyám amúgy gyárban dolgozik.)

Kb. heti egyszer egy délutánra ha elenged a barátnőimhez, már az is csoda, mert amúgy ne akar kiengedni a házból, mert "nem kell állandóan csavarogni". Folyamatosan bemászkál a szobámba, hetetnte többször áttúrja áttúrja a cuccaim, mintha minimum egy gyilkos lennék és erre keresne bizonyítékot.

Sajnos kb. 1 éve pánikrohamaim vannak, ezért is mindig engem szid, szerinte csak azért csinálom, hogy az ő életét tönkretegyem vele és hogy leégessem mások előtt. Azt mondja, belőlem semmi sem lesz, hanem egy pszichiátrián fogok kikötni. Folyamatosan sérteget, hogy hogy nézek ki, pedig nem vagyok se kövér, se ápolatlan, csak nincs pénzem sminkre meg divatos ruhákra.

Elegem van már belőle, ott tartok, hogy utálom, hogy ez a nő az anyám. Más szülők is ilyenek, vagy velem van a probléma és miattam ilyen csak?