Mit reagálnál, ha valamelyik szülőd elolvasná a naplód és mérgesen szóbahozná, amit ott látott?

A naplóírásról mindenkinek más a véleménye, van, aki szerint jó dolog és van, aki szerint baromság. De károsnak biztos nem káros, ha valakit érdekel a naplóírás, akkor csak jó hatásai lesznek.

Én is írok naplót, 11 éves koromtól, kisebb-nagyobb megszakításokkal, most kezdtem el újra, normálisan írni. Kézzel írom, mert így is elég időt töltök a gép előtt, nem akarok még többet és odáig vagyok a szép füzetekért, tollakért is. Anyámnak soha egy szót nem szóltam arról, hogy írok naplót, nem tud róla és a téma sem jött szóba soha, a füzeteket is titokban veszem. Nem tudom, miként viszonyulna hozzá, de inkább óvatos vagyok és nem mondom el neki, nem akarom, hogy rátörjön a kíváncsiság, hogy vajon mit nem mondhatok el neki?

A kérdésre válaszolva, ha megtudnám, hogy anyám elolvasta a naplót (apám szóba sem jöhet, a szüleim elváltak, nem vele lakom), iszonyatosan dühös lennék, sírnék, megszégyenítve érezném magam és soha a büdös életben semmit nem mondanék el többet anyának. Egy életre elvágná a bizalmat köztünk és már nem bíznék meg benne úgy, mint korábban.

Értem, hogy egy szülő aggódik és mindent tudni akar a gyerekéről, de ha jó a kapcsolatuk, akkor a gyerek úgyis mindent el fog mondani, amit fontosnak tart, fog beszélni a dolgokról. A privát szféráját pedig mindenkinek tiszteletben kell tartani. Nekem is jó a kapcsolatom anyukámmal, szeretem, majdnem mindent elmondok neki és szinte bármiről tudunk beszélgetni, őszinték vagyunk egymáshoz, minden fontos dologról tud, de minden embernek vannak dolgai, amiket nem szívesen oszt meg senkivel, mert túl személyes vagy fura, de azért mégis jó lenne elmondani (vagy éppen leírni). Nekem például nincs jelenleg egy legjobb barátnőm, akinek elmondhatnák bizonyos dolgokat, de ha lenne, akkor sem biztos, hogy mindent el akarnék neki mondani.

Arról nem is beszélve, hogy ha anyám azt a naplót találná meg, amit mondjuk 14 évesen írtam és az alapján ítélkezne, az nem lenne jó, mert sok dolgot már nem úgy gondolok, már változtam, nem lenne szerencsés, ha abból indulna ki.

A másik, ha meg is néznék, úgyse találnának semmi érdekeset sem. *

De ez emberenként változó, így lehet, hogy más teljesen zokon venné az ő esetében jogosan.

Aki naplót ír, lehet, hogy tudat alatt azt reméli, hogy valaki elolvassa.

Ha nem akarod a gondolataidat mással megosztani, ne írd le, emlékezz.

Azért gondolj arra is, hogy megvan az a pont, amikor nem puszta kíváncsiságból kutatnak utánad. Pl. épp veszélyben vagy, de nem is tudsz róla. Láttál már Cobra 11 epizódot, amiben fiatalok/gyerekek vannak?

Esetleg mondj el többet magadról, ne úgy kelljen kinyomozni.

- Mi történt ma? - Semmi.

Ha érted, mi a baj ezzel a beszélgetéssel, akkor sejtesz valamit...