Vannak itt olyanok akiknek nem jó a kapcsolatuk az apjukkal?

Sosem éreztem azt, hogy az apám szeret. Sokat iszik, nincs rendes munkája, mégis mindenkit lenéz és magát meg magasságokba emeli. Számára mindig az volt a fontos, hogy neki jó legyen, neki legyen meg mindene, itthon van külön tv-je meg külön helye. Anyám sokat dolgozik, mikor tanulni kellett volna velem annyira nem volt türelme hozzám, hogy inkább elküldött anyámhoz(munkahelyéhez) tanulni. Egyáltalán nem támogatott sem anyagilag sem érzelmileg, nagyon sokszor megaláz. Egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam. Néha vannak mégis pillanatok mikor úgy érzem csak törődik velem, akkor megkérdi, hogy hogy vagyok, de már a válaszra nem annyira kíváncsi meg néha, hogy mi a bajom, meg jól vagyok, olyankor teljesen összezavarodok, nem merek nyitni felé. Nem tudom, hogy kezeljem van mikor olyan mint egy őrült, úgy ordít velem, félek tőlle, máskor meg szépen beszél. Annyi ilyet láttam a családunkba, legtöbbször velem kiabál és szíd és verbálisan bántalmaz és észre sem veszi, anyám meg fél szólni vagy csak nem akar. Emiatt is még sosem volt kapcsolatom, nem engedek senkit közel magamhoz és emiatt sosem akarok férjhez menni, félek az emberektől.Olyan szívesen elköltöznék innen, legszívesebben megszakítanák minden kapcsolatot vele, de nem lehet mert itt az anyám és nem engedi a lelkiismeretem. Volt már valaki hasonló helyzetben? Lett valaha normális, nyugodt egészséges élete, félelem nélkül? Mit tehetnék?