Vannak itt olyanok akiknek nem jó a kapcsolatuk az apjukkal?

Nekem se volt soha jó a kapcsolatom apámmal. Állandóan ivott és nagyon csúnyán viselkedett anyukámmal is és velünk is. 2006-ban elváltak, utána nem foglalkozott velünk. Én általában évente 1x megkerestem, akkor úgy tett mintha mindennap beszélnénk, egy ideig hívott majd eltűnt. Ez ment 10 évig. 2016-ban meghalt (41 évesen)

23/N

Nekem is borzasztó kapcsolatom vele.

Többször hangoztatta nem vagyok a fia.

Ő valójában egy arrogáns pszihopata akit még az alkohol még jobban megbódít

De az a tudat hogy kölykökként Megfogadtam nem leszek olyan mint ő elég motiváció számomra

Lehet le pontozni de egy ember nem gyűlöltem úgy mint őt.

Sajnos én is csatlakozom.

Amikor picike voltam még csak-csak részt vett a nevelésemben.

Aztán kitalálta, hogy költözzünk össze egy nagy családi házba az ő szüleivel, innentől kezdve nagyszülőkre lettem sózva mindig. Az évek múltán meg lelépett egy fiatalabb pinához.

A nagyszüleim nem neveltek, hanem elkényezettek, amúgy is kilógtam mindig a sorból, így meg aztán még inkább. Anyukám se foglalkozott velem, egész nap a szobájába zárkózott, de ez neki megérthető. Ki viselné el ép elmével ha annak a férfinak a szüleivel élsz együtt akivel elváltatok... és miattam mégis egész sokáig maradt, pedig a végén már nagy volt a gyűlölködés irányában, és az egészsége is bánta a sok szorongást, stresszt. 😥😭

Most már nemigen tartom apámmal a kapcsolatot, bensőséges viszony pedig egyáltalán nincs.

Még pár hónapja utaztam vele egy autóban, vígan ecsetelte, hogy a fene tudja hányadik nője mennyire hasonlít rám, aztán hozzátette, hogy én is olyan belevaló csaj lehetnék mint ő, csak én valahol félresiklottam.

Szívesen a fejéhez vágtam volna hogy néhanapján foglalkozni kellett volna velem, nem csak idegenekként élni egymás mellett és hagyni hogy úgy nőjjek, fejlődjek ahogy egyedül sikerül... de minek.

Ez a mondata annyira szíven ütött és akkora csalódást okozott, hogy már nem keresem vele a kapcsolatot. Ami azt illeti ez viszonzott szerencsére vagy sajnos?Tönkretette az életünket, csak idegbeteg leszek már az említésére is.

Az én apám 8 éves koromig tartotta velem a kapcsolatot és felvetődött annak a kérdése is, hogy véglegesen apámékhoz költözöm de mivel nekem ismeretlen volt apámék élete így maradtam inkább a nevelőszülőknél

Apám aztán még látogatott egy darabig az iskolában, szünetekben bejött hozzám aztán egy nap eltűnt és többet nem jött

18 évesen elmentem hozzá úgy döntöttem, hogy meglátogatom végül is csak az apám. Erre még azt is letagadta nekem, hogy én az ő fia lennék meg nézzem csak meg az ő másik fiát aki éppen most végzi az egyetemet stb.

Amikor elmentem tőlük odaadtam neki a mobiltelefonszámom egy papircetlin, mondtam apámnak ha akar találkozni velem, akkor hivjon fel.

Soha nem hivott fel

Így úgy döntöttem, hogy nem érdekel a továbbiakban apám, ha nagyritkán összefutunk 10 évente egyszer körülbelül, már köszönni sem köszönünk

És a legrosszabb az egészben, hogy teljsen rendezett családi életet él,még inni se iszik csak alapból ilyen f.szfej

37/F

Az enyém nem iszik, egyszerűen úgy beszél velem és anyámmal mint egy darab szrral. Folyton tesz valami lekezelő, degradáló megjegyzést, a megszólításunk az AZ. Ki kell szolgálni, meg se mozdul egész nap, elé kell tenni a kaját naponta ötször. Nem takarít, ec után nem mos kezet, de simán kimegy a konyhába és összefogdos mindent a ..... kezével. Egy undorító szemét barom, de mindig is az volt. Alig várom, hogy meghaljon, elegünk van belőle.

39n

Nekem sincsen jó kapcsolatom "apámmal",viszont nem is akarok vele jóba lenni.

Alkoholista, egyfolytában szekál engem és nem dolgozik, miközben anyum meg halálra dolgozza magát.stb

Az én történetem nagyon hasonlít a tiédhez. Amit tudok tanácsolni az az, hogy költözz el minél elöbb (akár anyudat is viheted magaddal, vagy emennyiben nem apukádé a ház, akkor jogi úton próbáljqtok meg őt kirakni a házból)

Az neked sem egészséges ha tovább maradsz ott. Próbálj meg barátokat keresni, vagy pedig a meglévőkkel kezdjetek el azon dolgozni, hogy ne félj az emberektől. (Nem kell gyorsan haladnod, csak szépen fokozatosan, bőven van még időd)

Ha pedig nagyon nem menne, akkor próbálj meg beszélgetni egy pszichológussal, hátha ő többet tudna neked segíteni

Mindenesetre sok sikert !

Kitartást! :)