Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért ellenzik a párkapcsolato...

Miért ellenzik a párkapcsolatot a szüleim?

Figyelt kérdés
1 éve ismertem meg a barátomat, akibe azóta is rettenetesen szerelmes vagyok. Sok rossz időszakon mentünk át együtt és félek, hogy most is egy ilyen fog következni. Ezeket a rossz időszakokat a szüleim okozták. Soha nem volt jó a kapcsolatom velük, mert apám egy idegbeteg állat. Gyerekkoromban sok üvöltözést és hasonlót végighallgattam, ami mai napig is előfordul. Ezek az üvöltözések néha el is durvultak. Apró dolgok miatt volt mindig például, hogy foltos lett a fal, vagy nem volt normális kaja. Anyám pedig tűrte és ezért nagyon haragszom rá mai napig. Mindig csak azt mondogatta, hogy a pénz miatt nem válhat el és nem tudná egyedül megteremteni a megfelelő anyagi helyzetet nekem és a két húgomnak. Egy idő után ebbe bele is nyugodtam, nem tudtam vele mit kezdeni. Úgy voltam vele, hogy gimi végén jó messzire elmegyek tőlük egyetemre. Ez így is lesz. Most 19 éves vagyok és sikeresen leérettségiztem és ha minden jól megy szeptemberben kezdek az egyetemen. Na és akkor a fiú téma. Anyám tud róla. Nem zavarja elmehetek hozzá meg minden. (A barátom 2 órányira lakik tőlem.) Az a probléma, hogy ő nem jöhet hozzám. Télen ez nagyon rátette a pecsétet a kapcsolatunkra és szakítottunk. A fiú nem akart tőlem megválni, csak az anyja és a nővére nagyon a szívére vette, hogy ő nem jöhet el hozzánk. Anyámmal egyszer találkozott. Az is rosszul sült el mert anyám elkezdte kioktatni minden hülyeségről.(hogy nekem idén érettségiznem kell, nyelvvizsgáznom és a jogsit is meg kell csinálni) Szakítottunk de nem bírtunk egymástól elszakadni és ugyanúgy beszélgettünk és találkoztunk is néha. Élt bennünk a remény, hogy együtt tudunk lenni még úgy hogy boldogok vagyunk és nincsenek ilyen problémáink. A karantént is átvészeltük. A nagy távolság miatt 3 hónapig nem is tudtunk találkozni. Aztán május óta hetente megyek hozzá. Most jó minden boldogok vagyunk. Viszont apám nem tud róla. A fiúnak azt mondtam, hogy tudja mert nagyon kinosnak érzem azt, hogy egy éve úgy ahogy van nekem és még mindig nem tudja és titkolom. Én nem beszélek apámmal. Anyám pedig fél neki elmondani. Mindig volt valami kikötése ahhoz hogy mikor mondja el neki. Először az, hogy érettségizzek le, legyen nyelvvizsgám, utána pedig hogy legyen meg a jogsim. Mindet megcsináltam. Mindenem meglett. Jó eredményekkel. De nem tartotta be az ígéretét és nem mondta el neki. A barátnőim nevetségesnek tartják ezt a szituációt, ahogy én is. Vicc, hogy papírhoz kell kötni azt, hogy legyen valakim. Ha tehetném nem érdekelne és leszarnám nem mondanám el neki, mert ez az ember akit sajnos apámnak kell mondanom egy undorító személy. Csak a barátom meg nagyon magára veszi ezeket a dolgokat és nagyon rosszul esne neki, ha megtudná mi van. Az anyja szeretné, hogy végre eljöhessen hozzám hiszen mindig én megyek és kicsit egyoldalúnak érzi azt, hogy a fia nem kapja meg azt, amit én náluk. Egy egyetemre fogunk járni. De addig, hogy húzzam ki, hogy ne jöjjön el hozzám. Nem szeretném, hogy rosszul sülne el. Ő sokkal fontosabb mint a családom. Mellettem maradt még akkor is, hogy ilyen szituációba keveredtünk. Nagyon fájt neki, de mégis kitartott. Én is kitartok mellette. Ha apám megtudja lehet, hogy elfog mondani mindenféle kurvának és, hogy így nem is a tanulásra fogok koncentrálni. Anyám nem is meri elmondani neki. Hogy vegyem rá, hogy elmondja? Szeretném hogy tudja, még akkor is ha ku***nak leszek hívva. Mert ilyen az én apám. A 19 éves lányát leku***na csak mert szeret egy fiút. Segítsetek kérlek nagyon nagy dilemmába vagyok hogy mi lenne a helyes. Semmiképpen nem akarom elveszíteni a barátom.

2020. júl. 13. 00:48
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
95%
Kedves Kérdező, márpedig van ilyen, hogy az egyik fél nem ugyanúgy van kezelve, mint a másik, mert nincs két ugyanolyan család. Hadd mondjam el példának a mi történetünket, bár mi jóval idősebbek vagyunk nálatok, de a család ugyanúgy család. Az én családom nagyon megszerette a páromat, egy év után mutattam be nekik, mert előtte volt egy válásom, és így éreztem "helyesnek", hogy csak akkor hazavinni, amikor már tuti biztos, hogy ő hosszú távú és tényleg nagy szerelem. Be is bizonyosodott, bemutattam, azonnal megkedvelték, összhang van, összejárunk, őt is meghívják, ott alszik, együtt főznek, semmi gond. Most a felesége vagyok, úgy, hogy SOHA nem találkoztam az anyjával, a lakásukba nem hívnak meg (nem tudom, miért, állítólag oda soha nem engednek vendéget). Hosszú, hogy mi az anyjával a probléma, most nem ez a lényeg, de kb annyi, hogy sajnos mentálisan nem teljesen egészséges és nem tudja elfogadni, hogy a fia felnőtt ember és nem az ő társa. Az apja is él és házasok is, de rossz a házasság, és hát ő sem egy egyszerű eset, de ővele párszor legalább találkoztam. Egy testvére is van, de ő elvakultan mindig az anyukáját támogatja a mentális problémái miatt. Az én szüleim is elég nehezen dolgozták fel, hogy a párom nem visz haza, nem mutat be a szüleinek, nem kapom meg ugyanazt a gondoskodást, amit ők megadnak az enyémnek. Sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról, ma már elfogadják, kicsit megértették, mi van a háttérben, milyen balhék és lelki zsarolás, és békén hagyják a páromat is meg engem is ezzel, és örülünk, hogy legalább az egyik oldalon rendben van minden. Talán beszélgethetnél így az anyjával és a pároddal is erről. Hogy sajnos a te családod nem ilyen elfogadó és kedves, mint a párodé, és szerencsésnek érzed magad, hogy őnáluk elfogadásra találtál. És hogy el fogsz költözni és ezzel meg fog ez is oldódni, és sajnos a te családodtól nem számíthatsz semmi jóra, de igazából neked ez jutott, és, ami a legfontosabb: nem szeretnéd a szerelmedet annak kitenni, ami a te családodban zajlik. Az én férjem is így van vele. Nem akar engem kitenni annak, amit az anyja művelne, és tulajdonképpen művel is. Nyilván hatása van ezeknek a dolgoknak a kapcsolatra, de erősek vagyunk, együtt vagyunk, átsegítem őt a nehéz estéken (néha nagyon nehéz neki, hogy ilyen a családja), és ez a lényeg. Szerintem érdemes erről nyíltan beszélni. Minden jobb lesz, ha már nem laksz ott.
2020. júl. 13. 10:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
91%
Ő az első barátod? Ha igen, szerintem nehéz lesz az elfogadás a szüleidnek..
2020. júl. 13. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
91%
10es nagyon jol leirta
2020. júl. 15. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!