Tejesen összezavarodtam a veszekedésünk után. Hogy legyek önálló, ha ezt meg se tanították nekem?

Önállósodás nem egyik napról megy a másikra.

Kezd el. Biztos nem fog jól menni lesznek akadályok, de ebből tanulsz. Aztán, ha nagyon nem megy, kérj segítséget és a végén sikerülni fog.

Első körben egy külön költözés sokat segít.

Aztán ott van a 12 szabály az élethez. Nekem az is sokat segített.

A gyereket meg úgy kell nevelni, hogy 3 éves koráig mindenki szeresse, akivel találkozik. Ha az megvan, onnantól magától befogadja a társadalom. Akit addig nem neveltek meg, hogy kedves és játékos legyen, annak egész életében gondja lesz a társadalommal.

Bizonyos korig a szulok hibasak utana meg te. A szemelyisegunk fejlodik es minel jdosebbek vagyunk bar annak nehezebb a valtoztatas megis annal inkabb kizarokag rajtunk mulik.

Eleg lehangolo lehetett a gyerekkorod, de most mar nagy vagy es annyi kehetoseged van ismerkedni, hogy csak na.

Ha dolgozni kedesz es van penzed jarj el sportolni valamit vagymenj tancolni. Ott lehet ismerkedni is es jo depresszio ellen.

Nem lehet könnyű a helyzeted ilyen háttérrel, de én azt mondom neked, hogy ne a "hibást" keresd! Teljesen mindegy, ki volt a hibás. A kivezető utat nézd, hogy _te magad_ mit tehetsz a helyzet megváltoztatásáért.

Nyilván könnyebb annak, aki sok pozitív útravalót hozott otthonról, de hidd el, hogy nem lehetetlen kimászni ebből - ha te is AKAROD.

Jelenleg a szüleid a hibásak. Viszont így nagykorúként, ha nem kezdesz ezzel valamit, akkor te fogod elrontani a saját életedet és te leszel a hibás.

A változás sem fog egyik napról a másikra menni, hanem hosszú éveket is igénybe vehet, de megéri.

Kezdheted pl az igényességgel. Nem tudni, hogy ez nálad mit takar, de pl rendben tarthatod a környezeted. Mosás, mosogatás, porszívózás stb(főleg, ha nem tiltanak le erről, mert úgyse tudod megcsinálni).

Hobbit se egyik napról a másikra találsz. Ha nincs érdeklődési köröd, akkor próbálj ki néhány tevékenységet, hátha megtetszik valamelyik.

Ha fogsz még továbbtanulni(vagy ha nem akkor dolgozni) új közösségbe fogsz kerülni és akár barátságokat is köthetsz.

Egyébként engem se tanítottak úgymond az életre. Nőttem mint a gaz. Pár éve kezdtem az önismeretbe és a régi minták átírásába, hogy mi miért történt stb és most 28 évesen érzem úgy, hogy ott tartok ahol úgymond mások, akiket jobban tartottak.

"csakis érett felnőttekben találom meg a hangulatot"

És? Akkor barátkozz felnőttekkel, te is az vagy már.

"Ki(k) volt(ak) a hibás?"

Ez teljesen mindegy. Kezdj el élni és lehetőleg ne agyald túl a múltat, az már elmúlt és sosem jön vissza.

Elsőre jó lenne találni valami hobbit. Járj emberek közé, a kapcsolatok majd kialakulnak. Mindenhol vannak jó fej emberek meg seggfejek is, előbbikkel barátkozz, utóbbikat kerüld. Ez egy hosszú folyamat, de ha nem is kezded el...

Szia!

Átérzem amiket írsz, kettes jókat javasolt :)

Nem a te hibád hogy a szüleid ilyenek, ahogy írod az alapján eléggé fásultak meg kb nem is szeretik egymást, csak elvannak egymás mellett.

És biztos vannak érdeklődési területeid, gondolom nemsokára érettségizel is, szóval van egy halom lehetőség :)

Én 26/f vagyok, nem hiszem hogy nagyon a korodbeli társasághoz tartoznék, de itt vagyok :D

Ha már valami hobbit találsz, esetleg kirándulni a környéken, biciklizni az már egy nagy kezdés :)

Nem akarlak kiábrándítani de ha a suliban nem sikerült barátkozni akkor később még nehezebb lesz. Ott össze voltál zárva hasonló korú gyerekekkel akikkel a napod felét töltötted és osztoztál a problémáikon. Nem lesz ilyen több az életben.

Amúgy részben a neveltetés a hibás, de te tehetsz ellene. A környezetedre pl lehetsz igényes úgy is hogy anyukád nem az.

Nagyon sok hasonló és rosszabb sztoriról tudok, mint a tied.

A szüleid is hibásak, de legalább szeretnél ellene tenni valamit.

18 vagy, elmehetsz akár dolgozni is, ha diák munkára mész, akkor jó eséllyel találkozol korodbeliekkel, én sok barátot szereztem anno diákmunkának köszönhetően. Ha anyukádon látod a rossz példát, akkor igenis fogd meg magad és takarítsd ki te a szobádat, egyáltalán nem szégyen fiúként, sőt!

Ha érdekel a főzés, akkor próbálkozz. Nem mondom, hogy húslevest főzz, de például pizza sütés, hamburger készítés stb... Egyik ismerősömnek hasonló sztorija van: az anyja későn jött, éhes volt, nem volt kaja, így hát neki állt fiú létére pizzát készíteni és azóta mást is készített, megszerette a főzést.Nem tudom, hogy anyagilag mennyire támogatnak, de elmehetsz edzőterembe is, vagy csak simán futni, nézz ki tanfolyamokat vagy iskolát ami TÉGED érdekel, amit szívesen tanulnál: ha autók, akkor autószerelés stb...stb...Nem tűnsz butának, így nyilván tudod mi az az igényesség, vagyis nem értem miért írtad, hogy 0 igényesség. Fürödj, moss fogat rendszeresen, adj magadra, nem kell márkás cuccokba járni, vegyél 1-2 neked tetsző darabot, menj el fodrászhoz, reggelente állítsd be a hajadat, dezodor, parfüm. A fiúknál nem bonyolult az igényesség, ha ezeket megcsinálod, már viszonylag igényes vagy.

Bocs, de minimum 12 év alatt napi sok órát toltottel a koroszralyoddal.

Talán anyádnak kellett volna helyetted barátkozni? Hogy semmi nem érdekel, az nem a szüleid hibaja.

Konkrét tanácsként én a sportolást javasolnám, és elsőre talán meglepő módon a küzdősportokat.

Az egyéni sportok (futás, bicaj, úszás, vagy akár a kondipark) nem segítenek az ismerkedésben egy zárkózott, vagy szociálisan rutintalan srácnak. Egy lányt még csak-csak megszólítanak, de téged nem fognak, akkor sem, ha már tizedjére látnak. Te meg megint nem tudsz könnyen beszédbe elegyedni.

A csapatsportokkal az a baj, hogy kell egy csapat - ami neked nincs, a meglévőkhöz meg nehéz beállni.

A küzdősportokban viszont a gyakorláshoz, küzdelemhez kénytelen mindenki kommunikálni a másikkal, és a legtöbben egyfajta befogadó érdeklődéssel fordulnak a másik felé, hisz ha valaki megragad egy teremben, akkor eggyel több partner, változatosabb küzdelmek jönnek.

Ha a kondid nincs rendben az otthoni életmód miatt, akkor se aggódj, az majd kialakul. Előtte nem érdemes "alapozni", meg "szerezni egy kis kondit", az pont olyan lenne, minthogy "majd akkor megyek iskolába, ha már okos vagyok".