Anyám miért akar tőlem unokákat ha megmontam hogy nem lesz?

Nem neki szülnél, hanem magadnak, ezt mond meg neki. Persze, tök cuki egy kisbaba, de azt ki is kell hordani, meg is kell szülni, vásárolni kell babakocsit, ruhát, bútort stb azért nem lehet mindenből használtat. Évek múltán, egyre több mindenre lesz szüksége, plusz a lelki oldal, aki nem szeretne babát, ő ne is szüljön

Nem kötelező.

Én azt utálom, amikor apósom traktál, hogy kell egy kislány is a kisfiunk mellé. Kérdezem, kell?? Mi az, hogy kell?? Ezt nem teljesen értem. Egy : nem lehet befolyásolni a nemét, kettő : majd én (és a férjem) eldöntjük, mikor szeretném az első trimesztert végighányni, vagy táppénzre menni a sok rosszullét miatt, ezáltal fizetésem nagy részétől elesni.

Ne hagyd magad, a jogviszony érdekében sem kell eltűrnöd senkitől semmit, ez nagyon érzékeny és kényes téma, nyugodtan, intelligensen zárd rövidre pl "anya, ez az én döntésem, kérlek tartsd tiszteletben. Innentől kezdve nem szeretnék többet beszélni erről a témáról.'

Ha ennyire gyerekhiánya van,mondd meg neki,hogy vállaljon gyerekfelvigyázást!

Van,aki biztosan örülne egy ingyen baby sitternek.

pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok, mind a két tesóm akar gyereket, de anyám valamiért nagyon rám van kattanva emiatt. megmondtam neki, hogy nem hiába vállaltam én be azt a jogi egyetemet, karriert akarok építeni, élni szeretném az életemet, azt a rengeteg pénzt, amit egy gyerekre kellene elkölteni elköltöm utazásra, élményekre, kalandokra. szeretem a gyerekeket, de 0-24-ben évtizedekig nem tudnám elviselni, teljesen bele is rokkannék.

majd idővel rájön, hogy ez van, ezt kell szeretni, egy ilyen dologhoz semmi köze nincsen

Már ne haragudj, de nekem abból ahogy irsz, amennyire minden olyan dolgot nyűgnek allitasz be, amik igazából a szereteten és az elet végig tartó osszetartozason alapulnak, az jön le, hogy totál boldogtalan vagy, motivalatlan, mindenre a kifogást gyartod, mert gyenge vagy és a kapcsokatodban sem vagy biztos.

Ez nem onzoseg, hogy nem akarsz gyerelet, esküvőt, van ilyen persze, de ahogy te írod.. Mintha onigazolast keresnél, mert te se hiszed el ezt a sok hulyeseget.

Minden, amibe időt és energiát kell fektetni az értelemszerűen lemondassal jár. Egy iskola, munka is, egy kapcsolatban is vannak kompromisszumok.

A gyerek viszont mindent százszorosan ad vissza, mert vegezhetsz te akarmilyen egyetemet, utazhatsz barmennyit, lehet ezer hobbid, ha ezeket nem tudod tovább adbi, ugyanilyen tartalmas életet adva neki és megtanitani arra, hogyan erheti el ezeket.

Hiaba élsz hű de szuperül, meghalsz és kesz ennyi. Az orokseged (nem csak anyagi=

) viszont nem viszi tovább semmi és senki. Csak ugy eltunsz és senkinek nem figsz hianyozni.

Csodás dolog utazgatni, de beszélni tanitani a gyermeked, a világot feltárni előtte, azelőtt akinek szoszerint a mindent jelented és issza szavaid, tőled tanul mozogni, kifejezni magát, ezt ne is próbálja meg egyik gyermektelen se osszehasonlitani a hobbijaival, vagy allattartással.