Miért panaszkodik anyám arról, hogy húsz év múlva már biztosan nem fog élni, ha egyébként a cigizik és le se akar szokni?

Elég zavaró, hogy ha van esetleges egy vita és elfogynak az érvnek titulált dolgai (mert csak, és társai) akkor azzal jön, hogy ő húsz éven belül meg fog halni. Úgy, hogy egyébként ötvenegy éves. Nagyon komoly egészségügyi problémája nem volt, ami szinte biztos, hogy halálos lehetne. Régebben is ez az "én nem fogom megélni a hetvenet" volt az a mondat, amit előszeretettel kijátszott. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire 'fél', hogy márpedig ő nem fog hosszú életet élni, akkor miért nem akar leszokni pl a dohányzásról. Elmondása szerint még soha nem próbálta letenni, de válltig állítja, hogy nem tudná. Amióta dohányzik csak a terhessége előtt tette le valamikor és ez még taartott több mint másfél évig, aztán visszatért hozzá mégis. Ez az időszak, amíg nem dohányzott minimum négy év volt szerintem. Azóta viszont soha meg se próbálta megint letenni. Ehhez képest meg folyton hajtogatja hogy ő márpedig meg fog halni hetven éves kora előtt és ezért egyet kell vele mindenben érteni, csak az ő véleménye a helyes, mindig neki kell hogy igaza legyen, mert milyen rossz, hogy nem lesz sok ideje majd az unokáira ha lesznek, és milyen jó lenne majd, ha ott tartok minél hamarabb lenne, hogy neki legyen ideje.

De ha már ennyire aggódik az élete miatt, meg a még bőven gondolatban sem létező unokái miatt, akkor miért nem teszi le a cigit?