Van más is akit az édesapja nevelt fel?

Igen, minket a testvéremmel (mindketten lányok vagyunk mi is). Mi már felnőttek vagyunk, anyu sajnos meghalt nemrég, de amíg élt, jó volt a kapcsolatunk (leszámítva pár évet kisgyerekkorunkban), viszont apuval nőttünk fel.

Mi semmi "extrát" nem érzünk, nyilván hiányzott anyu, pont úgy, mint akinek az apukája nincs ott minden nap, és ezért ő hiányzik. Nem érzem, hogy bármi hátrányunk lett volna.

Mi talán a racionális gondolkodást vettük át jobban, mint a nők szokták, mi is állandóan logikusan, higgadtan igyekszünk minden problémát megoldani, ami egyébként inkább férfiakra jellemző. Nem vagyunk olyan érzelgősek. Én eddig ennek csak előnyét láttam egyébként.

Ja, azt hozzáteszem, hogy jó volt ugyan a kapcsolatunk, de ezt úgy kell érteni, hogy remekül elbeszélgettünk telefonon havonta egyszer tíz percet. Találkozni kb. évente egyszer, esetleg kétszer találkoztunk pár órára. Anyu az utóbbi kb. 10 évben külföldön élt, de előtte sem volt sokkal szorosabb kapcsolat.

(2-es voltam)

A páromat az apja nevelte.

Az anyja elhagyta őket amikor általános suliba járt, az apja azóta is egyedül van.

(Egyébként az apját ismerve megértem, hogy a nő lelépett. De azt nem, hogy a gyerekét miért kellett ehhez elhagynia.)

Azon látszik meg a leginkább, hogy nem igazán tud a női dolgaimmal mit kezdeni. Nem tudja, hogyan bánjon egy nővel. Nem olvasott, nem foglalkozott olyan dolgokkal, amikre általában egy anya tanítja a gyerekét.

Nem valami együttérző, nincs benne lágyság, gyengédség, figyelmesség.

De fejlődik ezekben is, mióta vagyok neki, csak lassan.

Pozitívum is van benne: Nagyon gyakorlatias. Abszolút életrevaló, a jég hátán is megélne. Nem ragad le minden piszlicsáré dolgon (mint mondjuk én). Nem dől ki akkor sem ha beteg lesz. Nincs elveszve a világban.

Parom lanyat az anyja 5 evesen rahagyta. Hetvegi anyuka lett egybol uj ferjjel aztan rovid idon belul uj gyerekkel.

En sokkal kesobb kerultem a kepbe es amit tapasztaltam az akkor 16 eves lanynal: nulla konyhai tudas, igenytelenseg magas foka, a veres betettel a feje alatt, 20 piszkos papirzsepivel aludt, nem takaritotta a szobajat, semmilyen haztartasi vagy hazvezetesi munkaban nem segitett az apjanak es nem is tudta mit hogy kell. Anyja ajandekokkal halmozta el es biztositott szamara egy izgalmas es draga hobbit is. A lany ahogy te is minden szabad idejeben hetvegen es szunetekkor azonnal rohant az anyjahoz. Viszont ha nem igy tett, akkor az anyja zsarolta erzelmileg. Ennek ellenere feltunoen anyaparti lett egy allitolag az apjaval tortent valas "eleg nagy vagy ahhoz hogy tudd mi volt akkoriban" beszelgetest kovetoen.

18 evesen at is cuccolt az anyjahoz, akik akkoriban koltoztek egy uj, luxus hazba nagy telekkel. Nalunk nem birta, se azt hogy segitenie kellene neha a haztartasban se azt, hogy megjegyzest tettunk nehany rossz szokasara mint alkoholt inni az iskolaban. Pozitiv tulajdonsagai: akkora arca van az ajton nem fer be, mielott kilep az utcara ugy rendbeszedi az amugy edzes utan mosdatlanul agyba tett testet amely csipszes zacskok kozott pihen, hogy azt hinned a Zara uj modellje. Ha kritikat kap, mint pakoljon el maga utan, akkor egy hetre be tudott sertodni...szerintem ezek a mai vilagban pozotiv tulajdonsagok. (Ok viccelek.)

O nem tunik halasnak az apjanak, aki az osszes hetkoznap hozta vitte, etette, tanult vele, kicsikent nevelgette stb. Inkabb olyan, mintha ez egyaltalan meg se hatná. Sokkal fontosabb neki most hogy az anyjanak vegre kell (csak hat fura, hogy 10 evig nem kellett neki csak szorakozasra).

Orultem a kiirasodnak, hogy vannak meg ilyen esetben is realistan gondolkozo mar felnott gyerekek.

Nalunk a csldban ahol valas volt ott mindig tavollevo szulot istenitettek es semniylen hibajat nem lattak ugy 30 eves korukig.