31 éves felnőtt nő vagyok, de gyerekként élek, mi lenne a legjobb?
Pár sort írok az életemről.
31 éves nő vagyok, jelenleg is a szüleimmel élek. Barátaim, kapcsolatom nincs és nem is volt. Családi vállalkozásba dolgozom, de fizetést nem kapok, hanem itthon lakom, itthon eszem és ezért nem kell fizetnem(ezt is nagyra értékelem). Havi 35-55ezer körül szoktam kivenni a kasszából, ebből fodrász, ruha, gyószer, pipere cikkek, háztartási dolgok, 2 kutyának élelem.
Eléggé "fogva" vagyok, de félek az élettől.
Most adódott egy lehetőség, hogy Budapestre költözzek egy munka végett, de az albérleti árak nagyon magasak, szüleim meg nem támogatnak, ők nem akarják, hogy itt hagyjam őket is, és a vállalkozásba is vegyem ki a részem.
Napok óta őrlődöm. Nagyon szeretnék menni, sose ittam még egy kávét sem egy "idegen" emberrel, sose voltam bulizni(itt nem a piálást, drogozást értem),sose voltam sétálni valakivel aki nem édesapám, édesanyám. Hiányzik ez az élet, hiányzik a társaság és egy kapcsolat is. Itt a nyár, és elmúlt a fiatalságom. Napi programom hogy reggel 7kor kelek, 8:00-15:00ig dolgozom a családi vállalkozásnál, ez 15percre van a házunktól, itthon takarítok, mosok, elviszem a kutyákat sétálni, majd este 18:00-19:00körül hazaérek és vacsorázunk. Minden hétvégén közösen takarítunk, kertet rendezzük, meglátogatjuk a bátyámát(ő 35éves, nős, 2 gyerekes apuka, kb 35-40percre lakik tőlünk). Majd hazajövünk, közösen elvisszük a kutyákat sétálni, ezután itthon még egy picit pakolászunk és megyünk fürdeni, aludni. Anyukámék ellenzik a költözést, semmiben sem segítenek, azt mondják, hogy itt van az életem, a házam, a lakásom, rengeteg munka van a kerttel is, ők nem bírják már(60 év felettiek)és, hogy egy idegen embernek fizetnék, ami sosem lesz az enyém.
Mit tennétek? Hagyjam őket itt és menjek a saját életem után? Mi van ha nem jön össze a munka? Mi történik akkor, ha nem tudom megszokni az albérletben a szobatársam? Sose laktam még valaki mással, nem is nagyon tudok kommunikálni idegen emberekkel, hogyan tovább?
Köszönöm a válaszokat.
Bántó választ légyszíves ne írjatok, eléggé rosszul érzem magam így is, napok óta nem alszom, nem eszem, csak szorongok.
52-es, ugye te mindent szó szerint értelmezel? Ha a szerelem tüzéről hallasz, poroltót keresel? A "menekülj ebből a helyzetből" arra utalt, hogy fogadja el a budapesti állás lehetőségét, amit felvetett, nem arra, hogy ész nélkül, előkészület nélkül rohanjon egyszál ruhában a vakvilágba. Másfelől pedig igen, a szülei szeretik, de nem jól, hanem majomszeretettel. Nem szárnyakat adnak neki, mint az igazán jó szülők, hanem elveszik az önbizalmát és magukhoz láncolják.
Szóval kérdező: ragadd meg a lehetőséget, készülj az új életedre, de ne halogasd soká és ne tépelődj!
"52-es, ugye te mindent szó szerint értelmezel?"
Nem az a kérdés, hogy én hogyan értelmezem, hanem hogy a kérdező nem érti-e félre esetleg.
55
Pont ma olvastam ezt a cikket... olyan szinten olvadt le az agyam tőle, hogy fájt. Ilyen görcsös fosul megírt cikkeket a glamúrban meg a cosmóban lehet olvasni.
55-ös,azért a kettő nem ugyanaz.
A szingli létforma nem egyenlő azzal,ha valakinek az életét kontroll alatt tartják a szülei.
Az,hogy valaki egyedülállóként él,nem értem miért lenne baj.
"a kettő nem ugyanaz"
Tényleg nem. De az a kérdezőre is vonatkozik, hogy ne mások elvárásai miatt kezdjen el máshogy élni, mint most, ne valami külső, társadalmi nyomás miatt, csak azért, mert már X éves, hanem csak akkor, ha tényleg ő maga is akarja, mert csak úgy van értelme a változtatásnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!