31 éves felnőtt nő vagyok, de gyerekként élek, mi lenne a legjobb?
Pár sort írok az életemről.
31 éves nő vagyok, jelenleg is a szüleimmel élek. Barátaim, kapcsolatom nincs és nem is volt. Családi vállalkozásba dolgozom, de fizetést nem kapok, hanem itthon lakom, itthon eszem és ezért nem kell fizetnem(ezt is nagyra értékelem). Havi 35-55ezer körül szoktam kivenni a kasszából, ebből fodrász, ruha, gyószer, pipere cikkek, háztartási dolgok, 2 kutyának élelem.
Eléggé "fogva" vagyok, de félek az élettől.
Most adódott egy lehetőség, hogy Budapestre költözzek egy munka végett, de az albérleti árak nagyon magasak, szüleim meg nem támogatnak, ők nem akarják, hogy itt hagyjam őket is, és a vállalkozásba is vegyem ki a részem.
Napok óta őrlődöm. Nagyon szeretnék menni, sose ittam még egy kávét sem egy "idegen" emberrel, sose voltam bulizni(itt nem a piálást, drogozást értem),sose voltam sétálni valakivel aki nem édesapám, édesanyám. Hiányzik ez az élet, hiányzik a társaság és egy kapcsolat is. Itt a nyár, és elmúlt a fiatalságom. Napi programom hogy reggel 7kor kelek, 8:00-15:00ig dolgozom a családi vállalkozásnál, ez 15percre van a házunktól, itthon takarítok, mosok, elviszem a kutyákat sétálni, majd este 18:00-19:00körül hazaérek és vacsorázunk. Minden hétvégén közösen takarítunk, kertet rendezzük, meglátogatjuk a bátyámát(ő 35éves, nős, 2 gyerekes apuka, kb 35-40percre lakik tőlünk). Majd hazajövünk, közösen elvisszük a kutyákat sétálni, ezután itthon még egy picit pakolászunk és megyünk fürdeni, aludni. Anyukámék ellenzik a költözést, semmiben sem segítenek, azt mondják, hogy itt van az életem, a házam, a lakásom, rengeteg munka van a kerttel is, ők nem bírják már(60 év felettiek)és, hogy egy idegen embernek fizetnék, ami sosem lesz az enyém.
Mit tennétek? Hagyjam őket itt és menjek a saját életem után? Mi van ha nem jön össze a munka? Mi történik akkor, ha nem tudom megszokni az albérletben a szobatársam? Sose laktam még valaki mással, nem is nagyon tudok kommunikálni idegen emberekkel, hogyan tovább?
Köszönöm a válaszokat.
Bántó választ légyszíves ne írjatok, eléggé rosszul érzem magam így is, napok óta nem alszom, nem eszem, csak szorongok.
"Most adódott egy lehetőség, hogy Budapestre költözzek egy munka végett, de az albérleti árak nagyon magasak, szüleim meg nem támogatnak, ők nem akarják, hogy itt hagyjam őket is, és a vállalkozásba is vegyem ki a részem. ... Nagyon szeretnék menni ... azt mondják, hogy ... rengeteg munka van a kerttel is, ők nem bírják már(60 év felettiek) ... Hagyjam őket itt és menjek a saját életem után? Mi van ha nem jön össze a munka? Mi történik akkor, ha nem tudom megszokni az albérletben a szobatársam?"
Menj, de ne úgy állítsd be (előttük se, meg saját magad előtt se!), hogy örökre mész. Csak menj, és próbáld ki. Ha nem jön össze, még mindig hazamehetsz újra. Ne menekülj, hanem ésszel csináld, ahogy egy felnőtt nő! És úgy, hogy nekik se legyen rosszabb, mint amennyire muszáj.
No comment. Dolgozol és még egy normális fizetést se kapsz érte? Ez rabszolgatartás.
1, hogy melót meg kell fizetni. Ezt a szülőkkel kell megbeszélni. Ha nincs pénz nincs munka. Ha nem fizetnek mennék, ha fizetnek maradnék, normális körülmények között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!