31 éves felnőtt nő vagyok, de gyerekként élek, mi lenne a legjobb?
Pár sort írok az életemről.
31 éves nő vagyok, jelenleg is a szüleimmel élek. Barátaim, kapcsolatom nincs és nem is volt. Családi vállalkozásba dolgozom, de fizetést nem kapok, hanem itthon lakom, itthon eszem és ezért nem kell fizetnem(ezt is nagyra értékelem). Havi 35-55ezer körül szoktam kivenni a kasszából, ebből fodrász, ruha, gyószer, pipere cikkek, háztartási dolgok, 2 kutyának élelem.
Eléggé "fogva" vagyok, de félek az élettől.
Most adódott egy lehetőség, hogy Budapestre költözzek egy munka végett, de az albérleti árak nagyon magasak, szüleim meg nem támogatnak, ők nem akarják, hogy itt hagyjam őket is, és a vállalkozásba is vegyem ki a részem.
Napok óta őrlődöm. Nagyon szeretnék menni, sose ittam még egy kávét sem egy "idegen" emberrel, sose voltam bulizni(itt nem a piálást, drogozást értem),sose voltam sétálni valakivel aki nem édesapám, édesanyám. Hiányzik ez az élet, hiányzik a társaság és egy kapcsolat is. Itt a nyár, és elmúlt a fiatalságom. Napi programom hogy reggel 7kor kelek, 8:00-15:00ig dolgozom a családi vállalkozásnál, ez 15percre van a házunktól, itthon takarítok, mosok, elviszem a kutyákat sétálni, majd este 18:00-19:00körül hazaérek és vacsorázunk. Minden hétvégén közösen takarítunk, kertet rendezzük, meglátogatjuk a bátyámát(ő 35éves, nős, 2 gyerekes apuka, kb 35-40percre lakik tőlünk). Majd hazajövünk, közösen elvisszük a kutyákat sétálni, ezután itthon még egy picit pakolászunk és megyünk fürdeni, aludni. Anyukámék ellenzik a költözést, semmiben sem segítenek, azt mondják, hogy itt van az életem, a házam, a lakásom, rengeteg munka van a kerttel is, ők nem bírják már(60 év felettiek)és, hogy egy idegen embernek fizetnék, ami sosem lesz az enyém.
Mit tennétek? Hagyjam őket itt és menjek a saját életem után? Mi van ha nem jön össze a munka? Mi történik akkor, ha nem tudom megszokni az albérletben a szobatársam? Sose laktam még valaki mással, nem is nagyon tudok kommunikálni idegen emberekkel, hogyan tovább?
Köszönöm a válaszokat.
Bántó választ légyszíves ne írjatok, eléggé rosszul érzem magam így is, napok óta nem alszom, nem eszem, csak szorongok.
Engem rázott a hideg miközben olvastam, és azonnal bekapcsolt nálam a vészjelző, hogy a szüleitől kerüljön minél távolabb.
igen. egy gyereket el kell tudni engedni. hogy megvívja az élet csatáit. és ha ez sikerült neki, vissza fog térni majd az idős szüleit gondozni. de ha rabláncon tartják...nos, a lánc egyszer elszakad, és a "gyerek" menekül. úgy menekül, hogy hátra se néz..
Én azért tartanám még otthon, mert előbb önálló keresetet kellene kiharcolnia magának, hogy félretehessen később például albérletre, ugyanis az önálló élethez első körben pénz kell és állandó, stabil jövedelem....
De szerintem már az is sokat lendítene a kérdezőn, ha munka után társaságba járhatna, saját hobbijaival, önmagával foglalkozhatna és barátokat szerezhetne.
Aki szerint a családnak dolgozni rabszolgaság, az még nem robotolt igazán multinak.... Én inkább dolgoznék a családnak 8-15-ig, mint vadidegeneknek 3 műszakban, 12 órában 10 perc pisiszünettel egy albérleti lyukban vegetálva.
"Én is pontosan így élek ... A helyedben mennék!"
Akkor te miért maradsz???
"Szerintem itt a szülőkkel van baj. Nekem senki ne mondja, hogy az egészséges, hogy egy felnőtt 30+ nő még csak sétálni se volt el az anyján kívül mással."
Nekem meg ne mondja senki, hogy a szülőkön múlik, hogy egy (nem is 30+, hanem mondjuk inkább) 14+ nő kivel megy sétálni! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!