Miért csinálják ezt a szüleim?
Apám itthon általában a telefonját nyomkodta, és ha mondok vagy kérdezek tőle valamit, akkor vagy nem is reagál, vagy rá pár percre reagál valamit. Nem is érdekli, hogy milyen napom volt, meg semmi. És mindegy, hogy mit csinálok jól, ha valamit nem csináltam meg/rosszul csináltam, akkor azt hozza fel, a jót meg alap dolognak veszi, és le se szrja. Anyukámmal kicsit jobb a kapcsolatom, ő szokta kérdezni, hogy mit csináltam, és megköszöni, ha elmosogatok, vagy valamit segítek neki. Ha el szeretnék menni itthonról, akkor meg kell mondanom, hogy mivel, mikor mennék, pontosan hol lennék, és mivel(milyen járművel), mikor jönnék haza. Időre pontosan itthon kell lennem. Múltkor úgy volt, hogy elmegyek barátnőimmel a szomszéd városba. Apám azt mondta, hogy érjek haza hatra, mert ha nem, akkor egész nyáron nem mehetek sehova (erről végül anyukám lebeszélte). És múltkor mondtam, H láttam xy-t, a dunaparton, és anyukám ki volt akadva, mert nem mondtam, hogy oda megyek(annyi volt H elsetaltunk a parton át a bolthoz). Es van, hogy csak úgy random, semmi magyarázat meg semmi nélkül azt mondják, hogy már Pedig nem mehetek el otthonról a barátnőimmel. Roviden: Szóval ha le se szr, akkor miért kell időre hazaérnem és pontosan megmondanom H hova megyek?
Ezt csak én reagálom túl, és másoknak is ez van?
válasza:Szerintem egy kicsit túlreagálod, de ez tizenévesen természetes. Én is túlreagáltam egy csomó mindent.
A szüleid valószínűleg féltenek téged, ezért szeretnék tudni, hogy kivel, merre mész, mikor, mivel érsz haza. Sokszor nehezen látják meg, hogy kezdesz felnőni és nem kell már mindig a kezedet fogni. Majd szép lassan alakulni fog ez.
A házimunkát nekem sem köszönték meg otthon. Akkor ez eléggé bántott, de azóta már látom, hogy ez tényleg egy természetes dolog. Mindenkinek ki kell vennie belőle a részét. Gondolom te sem szoktad külön megköszönni, hogy anyukád felmosott, vagy hogy apukád lenyírta a füvet. Az is ugyanolyan természetes, mint hogy te elmosogatsz. De ezt anno én sem vettem észre, csak most, hogy már felnőtt vagyok. Azért egy köszönöm tényleg nagyon jól tud esni az embernek. Ha megköszönöd azokat a dolgokat a szüleidnek, amiket természetesnek veszel, akkor talán nekik is gyakrabban eszükbe fog jutni.
Apukád dolgozik? Tapasztalatból tudom, hogy a munka mennyire le tud fárasztani. Amikor hazaérek, én sem vagyok túl kommunikatív. Idő kell, hogy kipihenjem magam. Sokszor nem is nagyon szólok senkihez a köszönésen kívül, elvagyok a világomban. (Bár engem eleve fáraszt a társaság, eléggé introvertált vagyok.)
válasza:Hány éves vagy? Lehetséges, hogy azért nem engednek el mindig a barátnőiddel, mert nem olyan a program, ami számukra megengedhető.
Azt, hogy hol vagy, azért kérik számon, mert gondolom féltenek. Attól, hogy apukád nem beszélget veled, még félthet. Egyébként a szülők részéről sokkal könnyebb szigorúnak lenni és sok mindent megtiltani, mint megengedőnek lenni és folyamatosan figyelni, észnél lenni, hogy éppen mit engedtem meg a gyereknek és vajon történhet-e valami baja.
Szóval ha sok mindenre nemet mond, egyszerűbb tudnia, hogy hol vagy, mintha sokszor elenged ide-oda, ahova neki kell érted mennie, vagy idegeskednie, hogy vajon kivel és hol vagy. Sokkal több idő és energia a szülő részéről, bár szerintem ez lenne a helyesebb út.
Koszonom szepen a valaszokat :)
Altalaban egy kozeli parkba szeretnek menni a baratnoimmel, szoval nem tudom, mi nem tetszhet nekik.
Soha nem kertem, hogy jojjon ertem vagy vigyen el, mert ha kernem se tenne meg.
Igen, dolgozik apukam, de nem is varom el tole, h kommunikalni akarjon velem. Eppen eleg a koszones is. En nem akarok vele kommunikalni, plusz megszoktam h nem vagyok fontos neki(vagyis nem annyira fontos).
válasza:A közeli parkban is bajod eshet, főleg este. Városban és vidéken is. Persze már nem vagy kisgyerek, és valószínűleg telefon is van nálad, de a szülők már csak ilyenek. Féltenek, mert szeretnek.
Egyáltalán nem biztos, hogy nem vagy fontos neki. Én nagyon nehezen fejezem ki az érzéseimet, soha nem mondtam egyszer sem senkinek, hogy szeretlek, alig beszélünk, de az életemet is odaadnám a családom tagjaiért. Csak ezt nem tudom jól kifejezni.
Hat nem tudom, apukam is ilyen, gondolom. Es ezzel nem lenne baj igy magaban, de sajnos sose kaptam meg tole azt a torodest, figyelmet, szeretetet amire szuksegem lett volna.
De amugy mindig mondom h hivom oket ha van valami
válasza:Előfordulhat olyan helyzet, hogy pl. megtámadnak, és kicsavarják a kezedből a telefont. Igen, nem túl valószínű, de bárkivel, bárhol előfordulhat, és a szülők hajlamosak a legrosszabb eshetőségre gondolni.
A törődés, figyelem elhiszem, hogy hiányzik részéről. Sajnos ezt általában a gyerek szívja meg. De ettől még szeret, csak nem tudja kifejezni.
Nekem pont ezért nem lesz gyerekem. Mert nem tudom megadni, amire a legnagyobb szüksége van. Nőként az én kezemben van a döntés, és tudom, hogy így lesz a legjobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!