Hogy próbálnátok megvigasztalni a lányotokat ha éppen szakítottak vele?

Én amikor ilyen helyzetben voltam (jelenleg 23 éves vagyok, átestem 1-2 csúnya szakításon amik élénken élnek bennem a mai napig), nekem akkor -főleg az első pár napban/héten- a leginkább semmire nem volt szükségem. Engem is nagyon próbált anya vigasztalni, de leginkább egyedül akartam lenni. Ezt tanácsolom neked is, hagyd, hagy próbálja egyedül feldolgozni. Ha elérkezett az idő, magától menni fog hozzád (ha olyan a kapcsolatotok) és nyitni fog, hogy csináljátok programokat.

Esetleg mondd meg neki, hogyha bármit szeretne, bárhova menne szóljon neked!

Ennél többet sajnos nem tudsz tenni, a lényeg, akármennyire is segíteni szeretnél ne menj az agyára! (Nálunk ez volt mindig..)

Azzal segíted, ha azt adod, ami neki jólesne. És mindenekelőtt nagyon figyelj rá, de ne légy tolakodó.

Nem írtad, hány éves a lányod, együtt laktok-e, milyen típusú a lányod, stb.

Tartsd tiszteletben, ha egyedül akarna lenni. Azt is,ha fogalma sincs, mit akar. Azt is, ha nem a te, hanem a barátnője tásaságára vágyik inkább.

Elég, ha érezteted: te ott vagy neki, van rá időd és érdekel, hogy hogy van. Egy kávézásból rossz csak nem sül ki: közben megdumálhatjátok, mire lenne szüksége most veled/tőled.

Lehet, hogy a kedvenc sütijét kéri, vagy azt, hogy aggódj kevésbé látványosan: mi nem ismerjük őt, de az látszik, hogy te egy szuper jófej anyuka vagy!:)

Mondd el neki, hogy mellette vagy, rád mindenben számíthat.

Utána várd meg, amíg ő jön hozzád. Ne hozd fel a témát, csak akkor ha ő kezd el róla beszélni.

Én még nem vagyok édesanya ugyan, de tudom, hogy ilyen helyzetben megtennél bármit a gyermekedért, és nagyon rossz tétlenül ülni.

De sokszor pont magányra van szükségük, hogy fel tudják dolgozni, és azzal segítesz a legtöbbet, hogy személyes teret biztosítasz neki.

Nekem a fájdalmas szakítások után mindig csak az segített, hogy pár napra elvonultam egyedül bőgni.

Te ismered, ha egyedül akar lenni hagyd rá. Nyugodtan kérdezd meg, mire vágyik, lehet magányra, lehet arra, hogy beszéljetek. De szerintem kedves vagy, biztos fog valamit válaszolni, mert látszik, hogy törődsz vele.

Hagynám békén, míg szükségét nem látja, hogy beszéljen róla.

Ha meg eljön ez az idő, akkor elmondanám neki, hogy minden elmúlik egyszer, még ez a mostani kín is. És hogy a szakításnak biztos volt oka, érdemtelen ember után ne bánkódjon!