Normális, hogy elszedik a pénzem?

16 éves vagyok. Nincs a közelemben jelenleg normális diákmunka, tehát azt csinálom, mint egész általános iskolás korom óta nyáron - gyümölcsöt szedek, jelenleg meggyet. Könnyűnek hangzik, de hőségben elég fárasztó tud lenni, ráadásul irreálisan keveset is fizet. Ez nem probléma, örülök, hogy tudok pénzt keresni, legalább nem ülök itthon egész szünidő alatt. Szerencsére ez nem olyan kötött, tehát amely napokon nem voltak óráim, tudtam menni dolgozni, tehát kisebb kihagyásokkal két hete vagyok ott. Az előző nyarakon minden pénzt a szüleimnek adtam, egyrészt mert elkérték, másrészt mert akkor még rosszabbul kerestem, és így nem volt értelme semmire gyűjteni. Most szerettem volna venni egy-két dolgot, mert konkrétan két nadrágom van, ami normális, és tudom hordani, erre kezdtem el gyűjteni, meg minden olyan dologra, amiről tudom, hogy nem tudják megvenni a szüleim. Aránylag szépen gyűlt, aztán elkezdték elkéregetni. Szívesen adtam volna, ha mondjuk csak kajára kellett volna, de általában a pia meg a cigi volt az, amire nem maradt nekik. Megígérték, hogy visszaadják,(ők azért nyilván többet keresnek, lett volna miből) de ha szóvá mertem tenni, csak jött az, hogy mennyire fukar vagyok, meg hogy jellemtelen, amiért a szájukból veszem ki a kenyeret. Még többet kértek el, és ha nemet mondtam volna, valószínűleg egész nap én lettem volna a célpont a házban. Elengedtem ezt a témát, már nem akarta veszekedni. Reggel szóvá tettem apumnak, hogy ha nyár többi részében, ha úgy keresek, szeretnék venni magamnak egy telefont, mire hirtelen üvöltözni kezdett, hogy ne legyenek ilyen nagy terveim, mikor ennünk sincs mit.(De, van.) Továbbá közölte, hogy egy család vagyunk, ne magamnak gyűjtsek.

A kérdésem az, hogy tényleg baj, hogy a saját pénzemből akarok venni valamit? Egyrészt megértem, mert tudom hogy a drágább dolgok nem szegényeknek valók, de én nem tőlük kérem azt a telefont. Emellett sosem voltak nagy igényeim, a legtöbbe kerülő dolog, amit kértem, talán egy 15.000 ft-os tablet volt, ami később meghibásodott, és mivel nem volt több raktáron, visszakapták a pénzt, amiből sosem vettünk újat.

Az eltartásom lehet még az, ami pénzbe kerül, de úgy gondolom, hogy piára és cigire sajnos sokkal több pénz elmegy, és ezt ők is szokták mondani.

Szerintetek tényleg kötelességem, hogy hazaadjam a pénzt? Ha tényleg csak kamaszhiszti, amit csinálok, hát legyen, én segítem továbbra is őket, csak rossz, hogy ezzel csak a káros szenvedélyeiket támogatom, mikor nekem akkor is bűntudatom van, ha kapok egy pizzát.

Azt még hozzá kell tennem, hogy jó kapcsolatom van a szüleimmel, alkoholizmusuk ellenére is, csak ez a pénz téma csinált ki teljesen.

Előre is köszönöm szépen a pozitív/negatív válaszokat egyaránt!