Van itt olyan aki a gyerek anyja miatt nem tartja a gyerekével a kapcsolatot?

Amikor azt kell mérlegelned, hogy kiteszed e a gyereked annak, hogy gyámügy meg pszihomókus bizergálja hónapokig úgy, hogy megmondja már a gyámügyes és az ügyvéd is, hogy szinte lehetetlen az ellened nevelést bizonyítani tanu nélkül, akkor azért elgondolkodsz, hogy mivel ártasz esetleg többet.

Addig örülj, amíg nem találkoztál nárcisztikus személyiségzavarral, na akkor rájössz, hogy nem fekete vagy fehér az élet.

Mit csinálsz azzal ha a gyereked anyja felhív azon a hétvégén, ami nem a tied, te meló miatt külföldön vagy és a gyereked bömböl a telefonba, mert az anyja azt mondta neki, hogy te csak elfelejtettél érte menni?

Vagy mit csinálnál, ha azt mondja, hogy azért nem vesz meg neki valamit, mert apa nem ad pénzt? Hogy magyarázod el egy 4-5 évesnek? És ez csak 1-2 példa.

Könnyű okoskodni ha nem tudod, hogy milyen az, hogy 2hetente hétvégén 2nap a tied, a többi napokon anyuka tömi a gyerek fejét különbözö hazugságokkal. Persze soha nem nyilvánosan, hogy nehogy tanu legyen.

Vagy amikor telefonálsz és érdeklödsz a gyerek felől, egy ideig normálisan beszél az exed, majd egyszercsak elkezd ordítani a telefonba, mintha mondtál volna olyat ami ezt kiváltja. És hiába veszed fel, anno még nem lehetett felhasználni bíróságon, mert még téged rángattak volna meg.

Na mindegy, gondolj, amit akarsz, nekem elég, hogy a fiam megértette, hogy amit az anyja szeretet címén művelt vele is, az nem volt normális, csak kicsinek nem érezte, hogy sok lenne.

Jahogy, az amit ideböfögtél lenne a megoldás?

Látszik, hogy fogalmad sincs milyen egy ilyen helyzet.

Jelentgetni mindent?

Igen csillagom, csak épp nem csak jelenteni, de bizonyítani is tudni kell, ahoz, hogy történjen is valami, csak tudod pont az a baj az ilyen helyzetekkel, hogy bizonyítani a legnehezebb, már már lehetetlen. Sokmindent lehet, azt meg is tettem, de az ellene nevelést szinte lehetetlen, max több hónapos vizsgálgatása után a gyereknek és ugye itt jön be az, hogy egyik fél nem fogadja el a szakértőt, hozzák a sajátjukat, aki mást mond, majd jön a bíróság, aki kirendel egy harmadikat és máris ott tartunk, hogy pont az a gyerek van rángatva akit védenél.

Soha ne kerülj ilyen helyzetbe, de rájönnél, hogy nem is olyan egyszerű, mint te azt gondolod.

Ideböfögtél... Ne haragudj már, de beszéltem én ilyen stílusban veled? Mit képzelsz te magadról? A véleményem tartom. Igen nagyot esett a "megítélésem" veled kapcsolatban. Továbbra is úgy tennék, ahogy mondtam. Az, hogy te mit tettél vagy mit láttál helyesnek pedig továbbra is a te dolgod. Sajnálom, ami veled és veletek történt.

Nem voltam a helyzetedben, de egyelőre csakis azt tudom mondani, nem adnám fel, és nincs az az isten, hogy lemondjak a gyerekemről. Ha te jót akartál vele, megértem, ahogy írtam is. De ne én legyek már a szar azért, mert én máshogy csinálnám.

Igen, beszéltél: "nem ér annyit a gyerek", "g.cizni csak azzal lehet aki hagyja".

Tudod ez az általánosítás önmagában sértő úgy, hogy fogalmad sincs a részletekről, azt feltételezve, hogy csak "kibúvó" a "puhapöcsöknek". Saját bevallásod szerint nem voltál ilyen helyzetben, ergo igen, idebögötél egy felszínt kapargató valamit.

Szóval nem kell megsértődni, ha véletlen - akár csak egy szó erejéig ugyan - de visszaköszön a kedvességed.