Kinek hogy kezdődött a szülőkről való leválás folyamata?

Alapból egy felnőtt embernek nehéz együttélni egy másik felnőttel,kivéve persze a házastársat (néha úgy is egy idő után). És ahogy öregszünk annál nehezebb. Mindenkinek vannak rigojái, olyan dolgai, tulajdonosága amit a másik nehezen visel el. Hacsak nem a szerelmed az a valaki akkor egy idő után az agyadra fog menni.

Tehát ha eléred a felnőtt kort, vagy már van saját véleményed a dolgokról természetes ha összeütközések vannak.

A másik hogy egy szülő megszokta hogy ő a problémamegoldó. Eltelik pár év és az a kisembernek már nincs szüksége segítségre. Vannak szülők akik ezt nehezen fogadják el.

A leválás igazából a születéssel kezdődik, de gondolom nem ilyen választ vártál.

Nekem a nagy változás az volt, amikor gimnázium után másik városba egyetemre kerültem és kollégista lettem. Akkor hétfőtől péntekig nem látták, mit csinálok. Ez 5 évig tartott, ez elég idő volt ahhoz, hogy megértsék: élem a saját életem.

Az én anyukám nagyon ragaszkodó volt. Mindent rossz néven vett, és mindenről tudni akart. Egyedül nevelt fel így érthető volt hogy én voltam az egyetlen támasza később. Először azt gondoltam ez a normális hogy ő mindíg ott lesz az életemben. Aztán elkezdett túlzásba esni a ragaszkodással és végül már majdnemhogy féltékeny volt mindenkire aki fontos lett nekem. Aztán egyszer megismertem egy pasit, aki nagyon megfogott és rájöttem hogy ideje elszakadni mert ez nem oké így. Mivel semmit nem lehetett értelmesen megbeszélni vele mert mindennek sértődés és kiabálás volt a vége így össze pakoltam és közöltem vele, hogy el költözök. 2 hónap után mondtam neki, hogy férjhez megyek, aztán még 2 hónapra rá terhes lettem. Vettünk egy házat, megszületett az unoka és mint akit elvágtak. Egy csapásra megértette hogy önálló ember vagyok, és azóta igyekszik jó nagymama lenni, ami sikerül is neki. Nem tudom, ez mennyire passzol a kérdéshez, de nekem ez a "leválásos" tapasztalatom.

22/L

Ennek amit irsz ugy 16 evesen kellene eljonnie. De nem baj ennyi keses belefer a kamaszodasba, ugyis sokan 40 evesen szulnek 50 evesen kispapak:-).

Kozepsulis koromban mar erosen lattam a szuleim hibait. (Nyilvan caak en gondootam hibaknak.) Egyetemre mentem es onnantol nagyon gyorsan ugy ugy 2 ev alatt teljesen levaltam a szuleimrol. Ebben kizrejatszott egy ev halasztas is, amikor dolgoztam es mar nagyon maskepp lattam a szuleim eletet es eletfelfogasat.

Akkor mar nagyon vilagosna meg is tudtam fogalmazni mit nem szeretnek ugy ahogy ok csinaltak, csinaljak.

Egyebkent amit te irsz az miert lenne a levalas? Hiszen mar levaltal kulon elsz es a baratoddal. Az hogy csak most kezdesz el kritikusabb lenni a szuleiddolgaival szemben az inkabb a te erettsegedet es a szemelyiseged fejlodeset mutatja. De vegul is lehet hivatalosna ez is a levalas...