Normális hogy a 22 éves fiam fakardokkal játszik?
Én kb 10 éves koromig csináltam ilyesmit,de azóta is érdekelnek valamilyen szinten a kardok-pengék.
De hogy fakardokkal a szobámban egyedül kardozzak ?!
Nincsenek barátai ?
Esetleg kérdezd meg hogy nem lenne-e kedve más hobbihoz ami a kardokhoz kapcsolódik.
Én a kovácsolást/kés készítést is ki próbáltatnám vele.
Egyéb infók hiányában igen is gáz és problémára adhat okot!
Az apja sajnos meghalt sok évvel ezelőtt. Egy ideig próbálkoztam parkereséssel se végül így maradt.
Vívás, hagyományőrzés, kovacsolas stb nem érdekli, azt mondja csak játszani akar a szobájában. A fakardozast csak kiemeltem mint egy a sok közül, mert talán ez a legfurcsább egy kvázi felnőtt ember esetében, de ahogy mondtam, műanyag katonákkal is jatszik például.
Barátai nem nagyon vannak, a középiskolában megvolt a maga társasága (csendesebb, visszahúzódóbb, nem járunk bulizni kategória) de az egyetemen senkinek sem tudta megtalálni a hangot. Amennyire én tudom.
Valaki említette az eletkeptelenseget, hát én nem gondolom annak, értelmes fiú, de talán egy kicsit el lett kényeztetve ahogy mondtam. Hazimunkaban, főzésben, boltba járásban nem hajlandó részt vállalni, max nagyon ritkán (havi 1x) ha könyörgök neki. Dolgozni teljesen esélytelen... a pénzre nem vagyunk rászorulva, illetve fel az új emberektol, ezeket mondja mindig (az első igaz, de nem is a pénz miatt küldenem el dolgozni, hanem hogy kicsit szocializalodjon)
Hát így már gázosabban hangzik.
Szóval nem az a baj, hogy műanyag katonákkal meg fakarddal játszik, hanem az, hogy annyira fél új emberekkel megismerkedni, hogy ez visszatartja a munkavállalástól.
Lehet, hogy jó lenne neki egy pszichológus.
Mintha menekülne a felnőtt-világ elől, a felelősség elől. Mintha a játékokkal próbálna kapaszkodni a gyerek-létbe, amiben nincs felelősség, csak örülni kell az életnek.
#34
De mit csináljak? Most felhoztam neki a pszichológust, azt mondta neki nincs semmi baja, nincs szüksége rá. Erővel mégsem rángathatom el
Adj neki x összeget,vagy vegyél neki egy házat,vagy vegyél ki neki egy albérletet 1-2 hónapig vagy több ideig fizesd neki és utána ne segíts neki.
Tanuljon meg megállni a saját lábán,de azért segíts neki elindulni az életben.
Nem vagy köteles megtűrni és kiszolgálni mint egy csecsemőt.
"Dolgozni teljesen esélytelen... fel az új emberektol, ezeket mondja mindig"
És ezek után közli, hogy neki nincs semmi baja? Szembesítsd az ellentmondásaival!
Mit képzel, ha elvégzi az egyetemet, mi lesz? Akkor nem fog félni az emberektől? Ilyen lelkülettel hogyan megy el egy állásinterjúra? Vagy utána sem óhajt dolgozni? Belekezd egy második, harmadik szakba és afféle örök egyetemista marad?
Kérdezd meg tőle kerek-perec, hogy 5 év múlva hogyan képzeli el magát!
Értesd meg vele, hogy mire elvégzi az egyetemet, lelkileg is késznek kell lennie arra, hogy felnőttként jelenjen meg egy munkahelyen. Ha akkor döbben rá, hogy neki ez nem megy, akkor máris begyűjt egy erős kudarcélményt, és annyival nehezebb lesz ezen túljutnia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!