Miért nem érti meg anyu, hogy halálfélelmem van a szúnyogoktól?

Viccesnek hangozhat, de konkrétan nem bírom a szúnyogokat. Egyáltalán. Sírógörcsöm van tőlük, mert nem tudom lecsapni őket. Ha meghallom a zümmögését, vietnámi flashbackek indulnak el bennem. Pattognak az ereim, tikkel a szemem. És anyunak legalább ezerszer elmondtam, de nem érdekli, sőt csak kiröhögi. Neki gyíkfóbiája van, ugyanígy áll velük hogy halálfélelme van tőlük, én bezzeg azt megértem, de ő az enyémet nem. Bejön a szobámba este, felkapcsolja a villanyt, kinyitja az ablakot és ott áll hogy csak véletlen se tudjam becsukni. Azért csinálja ezt mert kell a friss éjjeli levegő legalább 10-15 percig a szobámba. Mert ő a saját szobájában és a konyha szobájában nyitvatartja 1 órára égő villany mellett az ablakot, aztán elözönli a lakás többi részét a szúnyog és bogár csorda. Anyám élvezi, testvérem pedig beleőrül, én próbálok valahogy bekucskózni, de nem igazán megy, mert ő lakása, ő szabályai. Ezért is nincsenek szúnyoghálók, mert... hát mert. Ennyi, ok nincs rá, csak mert. És amíg az ő lakása, addig nem is lehet, mert letépi. Amit megértek, de miért kell bejönni a szobámba és beereszteni a dögöket, azt nem értem. Miért nem érti meg, hogy herótom van a vérszívóktól?