Hazugság-e elhallgatni valami nem túl súlyos, nem durva dolgot a szülő elől, ha tudod, hogy durván túlreagálná?

A jegyeket nem tudod elhallgatni, mivel úgyis látják, de amúgy értem, mire gondolsz.

Aminek tényleg nincs jelentősége, azt nem kell elmondani. Gondolom, nem öt éves vagy.

Mindenkinek van magánélete, a gyerekeknek is. Ha TÉNYLEG nem lényeges dologról van szó, tehát nem olyasmiről, amiről a szülőnek tudnia KELL, akkor nem kell elmondani.

Én pl. olyanokat nem mondtam el, hogy összevesztem a legjobb barátommal, vagy igazából még olyat sem, ha a tanár rám szólt az órán, mert rajzolgattam vagy beszélgettem. (Ezek ilyen 9-10 éves koromban mondjuk.) Mivel nem volt jelentőségük, de tudtam, hogy akkor magyarázkodni kellene, meg mondanák, hogy legközelebb figyeljek - nyilván, erre magamtól is rájöttem.

Szerintem más példát kellett volna feldobj, mert a jegyet, az e-napló miatt nem tudod elhallgatni.

Egyébként én nem találom ezt bűnnek. Senkinek sem kell lelki zsarolás, és ha olyan a szülőd, aki hajlamos erre, jobb ha hallgatsz.

Ha megbízható és tudod, hogy jó tanácsokkal látna el, akkor se bűn nem mondani el. Saját életed van, és egy idő után saját magadtól kell rájöjj hol-kinél-hogy vannak a határok. Kamasz korban meg amúgy is sok mindent titkolunk anyuék elől.