Akinek súlyos beteg a szülője, hogyan lehet ezt lelkileg túlélni?

Mondjuk legyen anyukád a legfontosabb. Azzal, hogy aggodalmas, savanyú képpen járkálsz körülötte, mintha holnap már temetni kéne, nem teszel sem neki, sem pedig magadnak jót.

Szóval: magánorvos. Vizsgáltassátok ki rendesen és gyorsan, aztán majd meglátjátok hogyan tovább. Eleve nem szabad várni arra, hogy "maaajd hónapok múlva megcsináljuk a CT-t ha lesz időpont".

Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, egy sima gyulladás is baromi fájdalmas, nekem is volt.

Én mindenképp javaslom, hogy keress fel egy pszichológust!

Megértem az aggodalmadat, nem szülővel, de nagyszülőkkel már átéltem hasonlókat, és senkinek nem kívánom. Nyilván embertől függ, hogy ki mennyire tud talpon maradni, ésegy másodpercig sem lehet senkit hibáztatni azért, mert nem egy kőkemény szikla, hanem érző ember. De azzal tényleg nem vagy előbbre, ha te is tönkremész. Ezért vannak pszichológusok, tessék felkeresni egyet!

Egyébként elég valószínű, hogy túlreagálod a dolgokat. Az interneten midnen tünetre egyből rákot írnak, ami persze lehet, hogy bizonyos esetekben igaz, de mondjuk ezerből 998-szor meg nem. Engem már vagy hatszor kellett volna, hogy elvigyen a rák, ha a netes "lehetséges, hogy..." diagnózisoknak igaza lett volna. És egyébként a rák sem egyenlő a halálos ítélettel. Több olyan embert is ismerek a környéken, aki felépült belőle.

Nekem az apukám volt nagyon beteges.Szív-érrendszeri betegség

.Ma már nincs köztünk.21 éves voltam mikor meghalt.Ő pedig 54 éves lett volna abban az évben.Egész életemben beteg volt.és valahogy hozzá edződtem.Volt, h amiatt hiányoztunk a suliból mert néznünk kellett h lélegzik e.Nehezen de hozzá szoktam a gondolathoz h ő nem lesz velúnk sokáig.A te anyukád kevésbé beteges ezért nem kell nagyon bele élned magadat.Rendszeressen járjon orvoshoz és megelőző szűrővizsgálatokra.Ez megnyugtat téged.De mint irtam nálatok hál égnek ilyen súlyos betegség még nem áll fennt.Maradj pozitiv és tartsd benne a lelket.