Egyes szülők miért engedik meg, hogy a már szinte nagykorú gyerekük pimaszul viselkedjen velük?

Ismerek egy ilyen családot, egyszer vendégségben voltam náluk, és az anyuka éppen egy süteményt vágott fel az asztalnál. Eléggé körülményes volt és sokáig tartott, mert a süti hozzá volt ragadva a sütőpapírhoz. A fia pedig kb. fél perc múlva megszólalt, és olyan pimasz vigyor ült az arcán. Azt mondta, hogy: Siess már, Mi lesz már? Igyekezz már. A saját anyjának. Az anyja erre csak azt mondta, hogy Csönd, vagy kapsz egy pofont, de azt is csak olyan humorosan, utána egymásra nevettek. Egyszer pedig az apja kérte meg a fiát, hogy mosogasson el, és a fiú megkérdezte, hogy mit kap érte, erre az apja azt mondta, hogy nem veri meg, aztán láttam, hogy mosolyog az apja, de a fiú is kuncogott. Máskor pedig szintén evés közben a fiú uborka helyett céklát szeretett volna savanyúságnak, és kérdezte, hogy van-e. Mikor megtudta, hogy nincs, akkor ilyen leereszkedő hangnemben mondta, hogy ő azért elvárja hogy minden nap elérhető legyen a számára az amit akar, vagy valami ilyesmit mondott, de úgy tűnt, mintha csak viccnek szánta volna, az anyja is kuncogott.

Én nem ismerem annyira ezt a családot, mert nem a közeli rokonaim, de szerintem nagyon furák, de a szülők is ilyen furcsák. Az apa is mondott egyszer olyat a feleségének, hogy mosogassál asszony.

Egyébként értelmiségi családról van szó, és én nem hallottam senkitől, hogy bármilyen családi probléma lenne, meg amúgy is normálisnak tűnnek, és egyébként a fiuk is úgy tudom szorgalmas, és sokat segít a házimunkában, vagy a kert körüli munkákban.

Mi a véleményetek?