Milyen gyakran kellene válás után az apának találkozni illetve telefonon beszélni a gyerekkel, hogy ne idegenedjenek el egymástól?

Attól függ milyen idős a gyerek. Kis gyereknél én azt mondom minden, vagy minden második hétvége legyen az apánál, és hetente többször hívja fel telefonon pl. videóchaten.

Ha egy 14 évesről vagy egy annál idősebbről beszélünk, úgy már nyilván a gyerek is eltudja dönteni. Szerintem ilyenkor már lazán mondhatja otthon, hogy ma elmegyek apához, majd jövök. Persze ha az anyuka nem egy sárkány és nem beszéli ellene. De ilyenkor is azt mondom, hogy havi 2 hétvége, vagy legalább 2x1 nap jó lenne, hívni meg hetente legalább. De persze lehet valakinek ez túl sok, valakiek túl kevés. Lehet messze laktok, a barátai otthon vannak, vagy lehet ki se jön a gyerek az apával, vagy lehet pont az anyával nem. Szóval eset függő is.

Minél gyakrabban!

A heti egy nap vagy kéthetente egy hétvége elég kevés. Ha csak ennyit találkoztok, akkor megtörténhet az elidegenedés, pláne, ha anyuka a hét 6 napján azt duruzsolja, hogy "apád mekkora szemét gazember".

Függ attól is, hogy hány éves volt a gyerek, és addig mennyire volt mély a kapcsolat köztük.

Szóval láthatások között hívd telefonon, skype-on vagy más módon (ha anyuka nem teszi ezt lehetetlenné, mert ebben roppant furfangosak tudnak lenni).

Ragadd meg az alkalmat, amikor te mehetsz érte óvodába, iskolába, bármi miatt lepasszolná anyuka, mert dolga van. Ragaszkodj az iskolai szünetekből és ünnepekből (pl. karácsony) neked járó időhöz.

A kisfiam 10 éves. Az édesapjával mindennap beszél, ritkán marad ki 1-1 nap, pl. ha az apja utazik vagy úgy dolgozik stb.

Van saját telefonja, ehhez én már nem kellek. Illetve annyiban igen, hogy amikor kicsi volt, nyilván az én hozzáállásom is kellett, technikai segítségem a kamerához stb.

A szülő mindig szülő marad.

Korrekten kell elválni, nem betartani meg gyűlölni a másikat, akkor ez a napi kontakt a nem a gyerekkel élő szülőnek is belülről fakadó, természetes igény lesz.

Aki meg a közös gyereket neveli: nem törik le senki körme, ha elküld a másik szülőnek egy fotót egy jobb rajzról, sportteljesítményről, vicces élethelyzetről vagy programról, ami a gyerekről szól. Apró gesztus, de ezzel is tudnál tenni azért, hogy az apja a gyerek életének része maradjon- pl felhívatja, hogy megdicsèrje stb.

A vírushelyzet miatt (a kisfiam èdesapja külföldön ragadt) már hónapok (!) óta nem látták egymást. Ennek ellenére mindennapos a kommunikáció, aminek én nagyon örülök, mert ez a normális szülői hozzáállás.

Ha nyitják a határokat, azonnal jön az apja vagy mi megyünk (külföldi, külföldön él).

A láthatás is fontos, ha mi meg tudjuk oldani 2 hetente két főváros között, akkor más is :)

Azt hiszem, a szándék a lényeg.

Ha valaha tiszteltétek, szerettétek egymást és így vállaltatok közösen gyereket, akkor a kölcsönös alkalmazkodás meg a normális, emberi hozzáállás alapnak kellene, hogy legyen- márcsak a gyerek erkölcsi neveléséhez nyújtott példamutatásotok àltal is :)

Kierőszakolni sem a láthatást, sem a telefont nem lehet.

Egy apát, szülőt meg igenis naponta, másnaponta érdekelje már a tulajdon gyereke hogyléte, öröme-bánata, tanulmányai, programjai.

Egyetértek az utolsóval. Azok a nők, akik úgy állnak bosszút az apán, hogy elidegenítik tőle a gyereket, a gyerekben is mérhetetlen károkat okoznak, mert a gyerek úgy éli meg, hogy elhagyta őt az apja és ez a fájdalom élete végéig fogja kísérni.

Válás határán álló nő vagyok, számomra mindennél fontosabb, hogy a gyerekem élete része maradjon az apukája. Mondjuk ehhez az is kell, hogy olyan apa, akinél tudom, hogy jó kezekben van. Hogy mi elrontottuk egymással, az más kérdés.

Szerintem minimum minden hétvégén találkozzanak, de legjobb lenne, ha hét közben is, vegyesen nevelné az anya és az apa.

A gyakorlatban nem tudom, hogyan valósítható meg, nyilván igyekezni kell, hogy közel lakjanak egymáshoz válás után is. Gondolom ezt sokan nem tudják megoldani.:(

Igen, sajnos ehhez mindkét fél kell és együtt kell tudniuk működni.

Hát ez nagyon szomorú. Szerintem ahogy a nők kivívták a feminizmussal a maguk forradalmát, úgy kéne kivívniuk a féfiaknak a jogukat a gyerekeikhez. Mert ezzel a csak hétvégenti láthatással, meg elidegenítő hadjárattal nem csoda, ha sok férfi elmarad a láthatásokról, hiszen mit kezd az elidegenített gyerekével? Én ezen fel vagyok háborodva és szerintem csak akkor fog változni, ha az apák összefognak és harcolnak a jogaikért. Mint a Kramer kontra Kramerben. Az egy hatalmas lépés volt ezen az úton, pedig iszonyú régi könyv és film. Amíg az apák csendben tűrnek, addig ez a helyzet nem fog változni.

Ha az a férfi megcsalta is a feleségét és emiatt válnak, attól még igenis lehet remek apa, aki szereti a gyerekét. Ez a véleményem.

Pedig nő vagyok.