Hogy mondjam meg anyámnak, hogy szeretnék saját bankszámlát nyitni?
Az a helyzet, hogy nem múltam el tizennyolc és emiatt nem intézhetem egyedül. Viszont szerinte meg felesleges egy "gyereknek" és amúgy is ellenzi ezeket a "modern" dolgokat. És azért szeretném, mert tavaj is volt nyáron diakmelóm és neki utalták a fizetésem. És igaz, hogy megadta készpénzben, de én nem bízom benne, abba is csak azért mentem bele tavaj, mert hirtelen találtam nyári munkát és mire sikerült volna elintézni addigra lett volna más a helyemre.
És egyébként van nyomós okom arra, hogy ne bízzak benne ilyen téren. Egyszer eltűnt a perselyem, amiben az összes félretett pénzem volt, kb kilencvenezer forint. És itthon csak ő tudta, hogy nekem valahol van, szóval elég gyanús. Jó visszakaptam tőle, igaz három évbe telt, és végig hazudott nekem, hogy biztos csak elrakta valami biztonságosabb helyre és elfelejtette hol van, de még fogja találni. De végülis visszakaptam kissebb részletekben. Persze néha eljátszotta az érzelmi zsarolást, hogy én milyen önző vagyok, hogy hetente rákérdezek....
És ezt szeretném elkerülni. Viszont azt csak nem mondhatom neki, hogy tudom, hogy annó loptál tőlem és nem akarom ismét azt végigjátszani, mert szerintem egyrészt nem értené a problémát mivel már visszaadta. Szóval tuti megsértődne, hogy ennyire nem bízom benne.
Szerintetek hogyan kellene szóba hozni?
Aha.
Akkor: anyu, szeretnek egy bankszámlát nyitni a saját nevemre.
Azért apukád eltart, felnevelt stb stb... még ha volt is perselyed 90ezerrel amit ő esetlegesen elvett,... emiatt ne megbízni a saját apádban...
Nyílván mrg volt szorulva annyira anyagilag szegény, hogy nem látott más kiútat eppen... sajnos van ilyen.
Én szüleim is volt, hogy fiatalkoromban megszorultak, és bizony el kellett vegyék az én félretett zsebpénzemet... nyilván akkor én is mérges voltam... de azért lásd be, fentart egy lakast, enni ad stb stb... és ahogy írtad is... megadta eddig amivel tartozott... semmi okod nincs ilyet leírni, hogy "nem bízom benne"...
Nem "lopott tőled"... számold szépen ki, hány millióba, es mennyi lemondásba került, az, hogy egészségben felneveljen, hogy most leírhass ilyen égbekiáltó blődséget, hogy "lopott tőled"...
Te vagy az aki tartozol nekik, nem is kevéssel...
Azért ne nevezze már senki "nem lopásnak" azt, hogy szó nélkül elvesz valaki valamit, csak azért mert a másik illető többe került neki. És nem tudom biztosan, hogy nem-e apám volt anno az alkoholizálása miatt, de tekintettel arra, hogy anyám tudott róla, hogy van kicsit gyanús.
És nem rohadtul nem az a baj, hogy elvette, nem. Bármelyikőjük szólhatott volna róla minimum utólag, hogy heló gond volt, bocs. Nem pedig azt kellett volna megvárni, hogy észrevegyem magamtól és aztán évekig hazudni róla és engem beállítani rossznak. Komolyan azt hiszitek visszakértem volna, ha tudom hogy gond van és nem volt más választás? Csak szólni kellett volna, ha baj van, úgyis odaadtam volna. Szerintem az a normális, ha egy családban megbeszélik az ilyen dolgokat, vagy legalább minimum utólag szólnak róla.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!