Mit tegyek, ha szégyellem a szüleim?

Hol is kezdhetném, apám egy piás szakmunkás, egyetlen szerencsém, hogy jól keres, anyám pedig betanított munkás, aki rettentő lusta és buta.

Én rettentő szorgalmas diák vagyok, és középiskola alatt is zavart, hogy a baráti köröm mind értelmiségi családból származnak, a rokonaik intelligensek, kedvesek, nekem meg simán prolik... Már most felmerült sokszor az a probléma, hogy nem tudok senkit, se barátnőt, se barátot áthívni hozzám, mert néha borzalmas, ahogy kinéz a lakás, vagy ahogy a szüleim viselkednek.

Szeptembertől egyetemista leszek, valószínűleg kollégista, le tudom majd építeni a kapcsolatom velük? Egyszerűen nem érzem a gyereküknek magam, nem akarom, hogy hozzájuk hasonlónak tartsanak.