Mit tegyek, ha szégyellem a szüleim?
Hol is kezdhetném, apám egy piás szakmunkás, egyetlen szerencsém, hogy jól keres, anyám pedig betanított munkás, aki rettentő lusta és buta.
Én rettentő szorgalmas diák vagyok, és középiskola alatt is zavart, hogy a baráti köröm mind értelmiségi családból származnak, a rokonaik intelligensek, kedvesek, nekem meg simán prolik... Már most felmerült sokszor az a probléma, hogy nem tudok senkit, se barátnőt, se barátot áthívni hozzám, mert néha borzalmas, ahogy kinéz a lakás, vagy ahogy a szüleim viselkednek.
Szeptembertől egyetemista leszek, valószínűleg kollégista, le tudom majd építeni a kapcsolatom velük? Egyszerűen nem érzem a gyereküknek magam, nem akarom, hogy hozzájuk hasonlónak tartsanak.
válasza: válasza:Azt mondd barátaidnak,hogy anyád k..va volt régen(csak nem szórta el a pénzt),onnan ismeri apád,aki a stricije volt.
Apád meg még mindig futtat lányokat!
válasza:Attól felneveltek, ezért nem leépíteni kellene a kapcsolatot velük...
A lakás lehet rendezet, csak rendett kell raknod például!
Szüleid dolgoznak, nincsenek otthon állandóan!
#3 igen, "felneveltek"
Semmilyen erkölcsi normát vagy értékrendet nem kaptam tőlük. A legviccesebb az volt, amikor apám papolt, hogy mennyire fontos a barátság, rá egy hónapra összeveszett a "legjobb barátjával". Teljesen máshogy látok mindent.
Tanulni is magamtól tanultam kiskoromtól kezdve. Ez az egy szerencsém, hogy érdekelt az iskola.
válasza:Mintha magamat látnám benned.
Nálam ugyanez volt a helyzet.
Annyi különbséggel hogy apám többféle szerencsejátékkak is foglalatoskodott mellette , anyám viszonylag értelmiségi kellett volna, hogy legyen (neveltetéséből úgy mint tanulmányaiból kifolyólag) ám rettentő lusta volt ő is.
Ha nem lett volna rokoni segítség sokszor enni se ettünk volna.
Szinte soha egyetlen embert nem vittem fel, csak mikor már viszonylag idősebb lettem és volt saját kerestem.
Szörnyű, amilyen állapotok, amortizáció folyt nálunk is az évek hosszú során.
Soha egy tisztasági festés, bútor csere, maximum alapvető műszaki cikkek, de azok is csak akkor, ha tönkre mentek.
Tehát iskola évek alatt esélytelen volt, hogy bárkit is oda vigyek.
Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer változik a helyzet, de soha.
Most már felnőtt fejjel belátom, hogy a végtelenül optimista akkori jellemem mennyi mindenben hátráltatott.
Így azt javaslom neked, és kérlek is rá mihamarabb redukáld minimálisra velük a kapcsolatot, és ne nézz hátra csak előre.
Folytasd ezt, amit elkezdtél, sikerülni fog.
válasza:Takaríts ki mielőtt áthívsz valakit, végülis te fogadsz vendéget.
Van esetleg valami rossz tapasztalatod is olyan ügyben, hogy szégyent hoztak rád a barátaid előtt?
válasza: válasza: válasza: válasza:Figyelj, egyáltalán ne foglalkozz a téged ócsárolókkal.
Kerülj ki abból a környezetből, mutasd meg mire vagy képes.
És igen le kell, hogy építsd a kapcsolatot, vagy nagyon minimálisra kell redukálnod különben nagyon le fognak szívni, ha hagyod lelkileg, szellemileg.
Ehhez viszont az kell, hogy mellette dolgozz is valami diákmelót, mert különben csak üres fröcsögés az egész.
Azt már rakhatod is félre, illetve különböző ösztöndíj lehetőségeket használd ki, nyerd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!