Mit tegyek, ha szégyellem a szüleim?

Milyen a lakás szegényes vagy kupis?

Gondolom az első?

Ezen nehezen lehet változtatni, amúgy megértelek téged. :(

Ha kollégista leszel jobb lesz, magadat kell el látnod.

Ha csak azért barátkozik veled vki mert tanultak a szüleid rég rossz.

Én is voltam olyan barátnőmnél ahol nem épp voltak komplettek a szülei,de nem érdekelt.

Sajnos ezzel nem tudsz mit kezdeni,aki értelmes nem téged fog megítélni,hanem a szüleidet.

Sajnos még tőlük is van rosszabb.

Ne szégyellje magát.

Miért tenné?

Minek gyerek alkesz, lusta, putris embereknek?

Aztán, ha szóvá teszi ő a rossz.

Attól egyébként, hogy valaki szak vagy betanított munkás még lehet felvilágosult személyiség, tele energiával. Attól még lehetne igényesebb a környezetére.

Az élet nem a rohadt munka és az azután érzett agonizációról szól, igenis folyton tanulni kell, megtenni mindet.

Az ilyen szülőkre nem is tudok mit mondani. Nincs is velük odáig semmi baj emberként, még valaki más életét, aki kötődik hozzájuk, akiért ők felelősök nem hajszolják bele ebbe az alantas életformába.

Éljék ők ezt a proli életet, de vegyék tudomásul, hogy a fiatalabb generáció már nem ilyen és ezzel a gyermekük életét keserítik meg.

Egyébként le merem fogadni, hogy ilyen szocialista maradvány szülők, akik azt a rendszert éltetik mai napig.

Nevetséges... Változni kell, mert ezt követeli meg az élet.

Huuu de nagy dolog etetni, akit a világra hozott.

Ellátja?

Nekem nem úgy tűnik.

De, ha mégis, akkor ennyi elég?

Alapvető fizika szükségletek kielégítése és annyi?

Ez az emberi természet legalja szinte, ami hasonlatos az állatvilághoz.

Erre kellene neki büszkének lenni?

Másik.

Honnan veszed, hogy nem saját erejéből érte el az egyetemet, és nem fog mellette dolgozni, ha eddig egyáltalán nem tette.

Mert le merem fogadni, hogy eddig is valamilyen szinten eltartotta magát.

Mint, ahogy nekem verték a nyáluk anno, hogy tanítattak, holott az állam által szociális alapon járó ösztöndíjat, amit én kaptam egy az egyben felélték, tehát legjobb esetben sem voltam deficites számukra tanulmányaim alatt.

Mellett mindig dolgoztam, és félre raktam ők meg az utolsó fillérig mindent feléltek.

Na ezért érzi a kérdező, hogy nem abba a családba való, és jobb is, ha minimális kapcsolattartásra redukálja ezt az egészet.

Teljes mértékben meg tudom érteni.

Utolsó!

Azért ez a "felnevelte" szöveg nagyon mártír szülőre hajaz.

Itt nem ezzel van a gond,mindenki úgy él,ahogyan akar,de bizony a gyerekeit is kitette ennek.

És bizony sajnos a gyerek önértékelését is rontja.

Ha a kérdező lesz majd 30 éves,akkor majd jobban átlátja az életet,de addig bizony nagyon sok lenézésen kell keresztül mennie.

Bizony,ha egy normális környezetből jövő lánnyal akar ismerkedni,akkor ő is elfog szörnyülködni rajta.

Na,meg a szülei is.

És ilyenkor sajnos sok szülő az alapján ítéli meg a gyereket,a párja leendő barátját/barátnőjét,hogy milyen a családja.

Ez nem helyes,de sajnos ez 18-20 évesen nem várhatjuk el,hogy kezelni tudja egy ember.

Annyi,hogy ma már talán kevésbé előítéletesek az emberek,mint régebben.

De nekem is volt rokonom,aki 8 gyerekes családból származott,és ezért a választott lány szülei lenézték őt is és a családját is vele együtt.És mindig kompenzálnia kellett.

De ugye még nem is csak a környezetről van szó,de általában ezek az emberek értelmileg sincsenek a toppon.A proliság nem csak az életvitelükre jellemző,hanem sokszor alapvető dolgokkal nincsenek tisztában,mentálisan zavartak.

Persze vannak kivételek,ahol valaki valamiért nehéz helyzetbe került anyagilag,de egyébként értelmes,lehet vele kommunikálni,nem alkoholista,stb.

De ez a ritkább.

Ez különösen akkor rossz,amikor a gyerek nem olyan,mint a szülők.

Mikor általános iskolás voltam,akkor az osztályunkban volt több kitűnő tanuló gyerek,és ilyenkor jellemzően jutalom könyvet adtak a gyerekeknek.

Eggyel kevesebb könyv volt,mint amennyi gyerek volt kitűnő.

Hát gondolhatod ki nem kapott.Én.

Nem a polgármester gyereke,nem a helyi tanárok gyerekei,hanem annak a gyereke,akinek a szülei egyszerű szakmunkások.

Sajnos a társadalom elég előítéletes.