Szerintetek milyen a normális szülő-gyermek kapcsolat?

Egyetemista vagyok, kollégista, de most itthonról tanulok a vírus miatt. Mindent megcsinálok itthon, füvet nyírok, takarítok, minden, úgy érzem, hogy nem lehet rám panasz. Ma mégis beszólt anyám, hogy soha nem beszélgetek vele. Engem nagyon szigorúan neveltek. (Amivel semmi baj nincs, így volt helyes.) Gyerekkoromban csak akkor "beszélgettünk", ha jutalomról, büntetésről, vagy kötelességekről volt szó, tehát csak akkor, amikor feltétlenül szükséges volt. Sima csevegés nem volt. Nem értem, hogy mit vár tőlem. Tisztelettudó vagyok, mindent megcsinálok, nem zavarom őket, de a magán dolgaimról nem beszélek nekik. Szerintem nem is egészséges, amikor valaki "jóban van" a szüleivel, mármint ilyen haveri szinten. Anyámnak vannak barátai, ott van neki apám is. Akkor miért a gyereke szórakoztassa? A szülő-gyermek kapcsolat egy formális, nevelői viszony. Nem fogok vele beszélgetni, csak ha konkrétan valamiben szükségünk van egymás segítségére. Hálás vagyok, hogy felnevelt, taníttatott, de nem vagyunk barátok. Valószínűleg a gyerekkori élményeim miatt gondolom így. A korosztályomban ilyeneket szoktam hallani, hogy még közös családi programokat is csinálnak egymással. Ez számomra elképzelhetetlen.

Ezzel párhuzamosan a gimis ismerőseimtől szoktam néha hallani, hogy a tanárok is nagyon közvetlenek mostanában. Pl. elmennek együtt kajálni a diákokkal, egymás ismerősei facebookon stb. Nem tartom egészségesnek, hogy egy formális kapcsolatban ilyen dolgok előfordulnak.

25/F