Anyám ki akar dobni otthonról, hogy akadályozzam meg?

Egy gyereket kellett volna csak kiemelni, akit a bátyja bántalmaz, megaláz, és aki nem bír emiatt otthon lenni.

Én komolyan mondom, hogy amelyik gyereknek baja van, az kijön oviban, de iskolában mindenképpen. Akinek csak otthon van baja, azt az otthoni közeg teszi. Mondom ezt sérült gyerek anyjaként, annak a gyereknek semmi baja azon kívül, hogy úgy érzi utálják és mindenki ellene van OTTHON, és az egyetlen dolgot el akarják venni, amibe el tud menekülni előletek, és ezért foggal körömmel küzd!

Martin egy tipikus bántalmazó, nárcisztikus ember, magát szentnek beállítva, a húgát dilisnek beállítva, mikor felnőttként otthon lakik, hogy eltarthassa magát..Olyan gyorsan börtönben lesz, ha valakivel majd együtt él, hogy ihajj, és ha van egy kis mázlija, pszichiáterhez is viszik!

Ha felnőttként a kiskorú gyerekem videóznád, miközben zaklatod, és megosztanád a neten, repülnél a házamból, és még talán fel is jelentenélek, ha nem fogadod el a pszichiáteri segítséget, hogy megváltozz!

Persze anya is hibás, mert homokba dugja a fejét és nem védi meg a gyerekeit(egymástól), pláne nem nagy korkülönbséggel.. ÁH.

Ne sajnáljátok már, pszichésen beteg, manipulál itt mindenkit, pedig ha az anyja őszinte lenne kicsit, biztosan ki tudna teregetni róla olyan dolgokat, hogy a hajunk égnek áll!

Hergeled, provokálod, hogy felvedd, látszik a videókon, hogy szivatva kérdezgeted, mikor játszik, kibeszéled anyáddal, beárulod a semmit, mintha rossz lenne, mikor csak azt ismételgeti szerencsétlen gyerek, hogy "hagyjál" és te csak cseszteted, videózod, mikor már kiakad és üvölt és csapkod, hogy hagyd már és te még mindig csak dumálsz és alázod. Visszataszító. És igen, a gyerekekről készített videók kimennek a szülő engedélye nélkül az internetre, akkor anyukád be is perelhet. Ha lenne benne jóérzés, meg is tenné, de a kislánya kevésbé fontos neki, mint a felnőtt fia.

Egy nagyon rosszindulatú ember vagy.

Igen, szerencséd, hogy nem én (vagy a többi) anya az anyád, mi ugyanis nem tűrjük, hogy az egyik gyerekünk megnyomorítsa a másik életét. Letojom, hogy a sok tini mennyire áll az oldaladon, akik odáig látnak csak, hogy az egyiket idegösszeroppanásig lehet hergelni, a legtöbb felnőtt meglátja, mitől megy tönkre az a gyerek.

És ismétlem, a sérült gyerekek NEM CSAK OTTHON akadnak ki, a suliban pedig teljesen korrekt a kislány, és barátai is vannak, az amiért szekálták az, hogy kövér, de azt se annyira, hogy ott bármit produkáljon. Aki képes visszafogni magát olyan nehéz közegben, mint suli 30 gyerekkel folyamatos feladathelyzetben, az kiborul a társaságotokban. Az anyját rühelli, mert az nem áll ki érte, csak parancsolgat, téged meg azért, mert cseszteted folyamatosan és el vagy kényeztetve hozzá képest!

Akivel baj van, azzal nem csak otthon baj! Ha csak nálatok akad ki egy iskolás, arról csak ti tehettek!

138 amúgy van ilyen, hogy egy gyerek csak a családja körében nem tud viselkedni, és igazad van abban hogy ez a családi dinamikán múlik, de abban viszont nem, hogy ilyenkor rosszindulatúak a gyerekkel szemben. Szerintem a kérdező családjában mindössze annyi a baj hogy az édesanya soha nem volt a helyzet magaslatán ami a nevelést illeti, és nem tudott világos szabályokat lefektetni a gyerekeinek, és nem volt ott az édesapa sem. Tehát a gyerekek "magukra voltak utalva', a szokásos alapvető szabályok nélkül, emiatt nem tudnak nagyon tájékozódni a világban és frusztráltak. Volt egy pszichiáter aki ezt a jelenséget már leírta, egy könyvét olvastam még régebben. Több esete is volt, minden esetben nagyon is szerették a gyerekeket a szülők, sőt, pont valami trauma miatt túlszerették, és nem "merték" a szabályokat rendesen felállítani/ betartatni, hanem agyonkényeztették szerencsétleneket. A gyerekeknek nem volt szervi bajuk, nem voltak igazi emebetegek csak szimplán egyáltalán nem tudtak tájékozódni a világban.... Suliban nem volt feltételnül gond, legalábbis nem a viselkedéssel.

Szerintem mindkét gyerekre igaz ebben a kérdező esetében hogy nem voltak rendes szabályok, ezért se tudott tőlük a kérdező elszakadni meg kilépni a nagybetűs életbe.

Amúgy ha igaz hogy tényleg "csak" ez a baj, akkor a jó hír hogy ebből meg lehet gyógyulni, be lehet pótolni felnőttként is ezt a szocializációt. De ahhoz nagyon következetes szabályok kellenek valakitől akit az egész család elismer - pl. a könyvíró pszichiáter is be kellett vonja az egész családot, tkp valójában a szülőket kellett kezelnie hogy a sarkukra álljanak. (Minden esetben volt valami traumájuk a szülőknek, ami miatt ez korábban maguktól nem sikerült). Érdekes dolgok ezek.