Hol a helyem ebben a rendszerben?

Több, mint 30 éve két apám van, eddig még egyik sem jár pszichológushoz emiatt. :D

Az, ha neki idegen lesz a fia, az az ő szegénységi bizonyítványa, hiába éltem pótapámmal, azért az édesapám csak az édesapám, őt mindig is jobban szerettem.

Ahh ez semmi. Mar 24 eves no vagyok. De mikor kis csitri voltam eluldoztem minden embert anyukam mellol akarki beszelni akart volna velunk. Persze felnott no lettem latom a hibaimat...van ami faj is. De vegulis volt egy jo gyerekkorom idiota potapu nelkul es mindent szabadott amit akartam megkaptam, a sajat apam nem izgatta mi van velem igy istennek hala bele se szolt az eletembe. El se ert volna :D Anyukam azota boldog minden rendben en nem elek ott mar. Felnottem. De gyerekkent azt mondanam hogy kotodne a phaszom hozzad elvegre idegen vagy.

Lehetsz jo ember is de apja sose leszel. Viszont lehet h jobban fog szeretni ki tudja. Mind masok vagyunk. En onzo voltam igy orultem hogy nem pofazott bele az eletembe egy idegen pasas!! Viszont ha probalta volna kiidegeltem volna. :)

Az én vérszerinti apám meghalt kisiskolás koromban. Volt egy pótapukám, akit nagyon szerettem. Sokkal lazább volt a kapcsolatunk, mint anyummal, sosem akart "direktben" nevelni, viszont bármit elmondhattam neki, felnőtt fejjel tudott tanácsot adni, és sokszor ki is osztott, ha h.lyeséget csináltam.

Később én magam is lettem "pótanya", ugyanezt a módszert követtem, és bevált. Főleg tinédzserként jön jól a gyereknek, ha van egy megbízható felnőtt az életében, aki szülő, de mégsem az, aki szereti őt, de nem akarja elvenni a valódi szülőjétől, aki neveli, de nem erőszakkal, inkább tanáccsal.

Mostanra én is elvált vagyok. A gyerekek apja nem kéthetente jöhet, hanem bármikor. Az én új párom pedig szintén hasonló szellemben van jelen az életünkben. Nem akarja kitúrni az apjukat, de ugyanúgy tagja a csaladunknak. A gyerekeknek nem szokott hátrányuk származni ebből, sőt. Szerintem nagyon jól működik.