Mit tegyek, ha nem találom a helyem sem a családban, sem az életben?

Két idősebb testvérem van (23-22-20 évesek vagyunk), igazából nem tudom, hogyan sikerült az elmúlt 1,5-2 évben így eltávolodnunk... De míg régen hárman szinte legjobb barátnők voltunk, mindent együtt csináltunk, ma jó, ha 1-1 családi összejövetelen (pl most karácsonykor) beszélgetünk. Ami zavar, hogy én mindig maximalista voltam, a legjobb akartam lenni az osztályban, a versenyeken. Ők pedig nem, sokszor úgy voltak vele, hogy "majd lesz valahogy".

A legidősebb tesómat most jegyezte el a párja, együtt élnek, családot terveznek. Pedig emlékszem, másfél éve még egy másik srác után sírt nekem, hogy őt annyira szereti, hogy képtelen felfogni, hogy elutasította és nem akar vele lenni. Most pedig nyáron férjhez megy... Elsőre fel sem vették az egyetemre, aztán amikor igen, 3 hónap után otthagyta. Most pedig 190 ezret keres, meg saját vállalkozást szeretne, tavasszal kap új kocsit.

A másik nővérem élete is halad, vagyis most odaköltözött a barátjához (pedig 4 hónapja vannak együtt és eddig menekült a kapcsolatok elől), jövőre végez a jogon, folyton utaznak, meg tényleg úgy látszik, hogy rendben van az élete.

Aztán itt vagyok én, aki nem biztos abban, hogy egyáltalán jó szakon van az egyetemen, de félnék ott hagyni, mert mi van, ha a következő sem tetszik. Emiatt folyton stresszelek, mert nem tudom, hogy 2-3-10 év múlva hol fogok tartani. A másik a párkapcsolat, hogy rengeteg szeretet van bennem, és nem is vagyok bányarém, mégis olyan srácokat fogok ki folyton, akik megcsalnak/átvernek/hülyítenek. Közben meg a nővérem folyamatosan megcsalta a barátját, volt hogy havonta 3-szor szakított vele, most mégis megkérte a kezét a srác.

Tudom hogy ez irigység valahol, bármennyire is örülök az ő boldogságuknak. Hogy én miért nem vagyok ilyen sikeres, nekem miért nincs olyan párom, aki eljegyezne. De közben meg félnék az ilyen szintű elköteleződéstől, meg valahol azt érzem, hogy nem is lenne nekem való az, hogy egész életemben egyvalaki mellett legyek... De mégis azt érzem, hogy mintha elszaladt volna mellettem az élet, és nem tudok semmit sem felmutatni egy érettségin és két nyelvvizsgán kívül. És sokszor már ezért nem is akarok velük beszélni, mert azt érzem, én egy helyben toporgok és semmi sem változik az életemben.