A barátom és az én szülő-gyermek kapcsolatom teljesen más, ti szerintetek melyik a normális ebben a korban?
Én 22 éves vagyok, a barátom 23.
A barátomnál, ha ott alszom látom, hogy milyen a kapcsolatuk. Reggel barátom fél5-kor kel, mert megy dolgozni. Én alszom tovább. Szülei pedig felkelnek fél órával hamarabb, hogy elkészítsék neki a teát és bepakolják a táskájába az enni valót. Két puszival köszönti a szüleit. Aztán igazából a reggelije gabonapehely azon nincs mit készíteni.., de a szülei leülnek a kanapéra, csendben megvárják míg elkészült, két puszival elköszönnek tőle, jó munkát kívánnak neki és elmegy. Aztán mikor haza jön akkor is puszival köszönti őket. Közösen esznek aztán vagy egy óráig beszélgetnek mi volt aznap. Majd kimennek kicsit a kertbe kertészkedni. Ha én ott vagyok, akkor meg elmegyünk biciklizni, sétálni, kirándulni, moziba, bármi. Este még közösen tv-zünk a szüleivel a kanapén, aztán mikor már 9-10 van és megfürödtünk puszival elköszön a szüleitől, majd felmegyünk az ágyba. Akkor vagyunk kicsit kettesben, szerelmeskedünk, beszélgetünk...a 25 eves báttyával ugyan ilyen a kapcdolat a szülőkkel, bár idén ő már elköltözik a barátnőjével.
Aztán az én kapcsolatom a szüleimmel nagyon más.. Apa külföldön dolgozik hétvégén ha haza jön öleléssel és puszival köszöntöm, de utána már nem szoktam puszizkodni. Anyát napi egyszer megölelem vagy megpuszilom, ha olyat mond vagy tesz, ami nagyon jól esik vagy csak szimplán, mert szeretem. De van hogy ez kimarad. De hogy így reggel délután este ilyen nincs nálunk.. és számomra ez olyan fura!
Aztán apa sose érdeklődik felőlem én sem annyira faggatom, mert általában nagyom szidja a munkáját és inkább nem is hozom szóba, mert begurul tőle.
Vele könnyű vitába keveredni sajna. Anya meg ritkán ér rá velem beszélgetni, mert amíg apa távol van mindig feladatolat oszt ki neki ezért sokszor ha odamegyek, vagy kérésem van nem tud engem meghallgatni. Ami fáj nekem látva, hogy a barátom szülei mennyivel mások.
A szüleim nem tartják magukat annyira a rendszetességhez. Az evés nagyon egészségtelenül össze-vissza van. Reggeli 10-kor ebéd 4-5-kor vacsi meg sokszor kimarad. Hiába könyörgök jöjjenek enni, mindig csak a munka megy.
Hát igazából én szeretnék majd egyszer anya lenni és hasonlóan nevelni a gyerekeimet, mint a barátom szülei, de még most mikor ott vagyok sokszor elszomorít, persze ezt nem mutatom ki, de tudom, hogy anyukám is boldogabb lenne egy ilyen felállásban, ahol otthon van a férj, a férfi férfi munkát, a nő nőit végez.
Barátomnál az anyuka max virágot ültet kint, meg a veteményesben segédkezik,de többségében bent van, főz, takarít. Az apuka pedig edényeket mosogat, van hogy ő is főz ilyet hogy tojásrántotta, virsli, tea..., ő az aki a tüzet rakja, a fát vágja és hordja, aki a kutyát eteti, meg a tyúkokat és aki permetezik, metszi a fákat, füvet nyír.
Nálunk apa ugyan fűrészeli a fát, de anyával mi hordjuk be, anya fűt és kel fel miatta hajnalba, anya permetezik, nyír füvet, sövényt, takarítunk fözünk együtt. De egyébként apa soha nem takarítana, soha nem mosna el edényt. Még a mosogatóba se vinné el, ami szerintem nagyon tesznye és úri szokás. Anya pakolja a cuccát mindig hogy mit visz magábal jövőhétre kaja, ruhák és apa megveszekszik, ha valami nem kerül be.
Két év múlva tervezzük majd az összeköltözést, annál hamarabb nem, mert én még tanulok levelezősön ugyan és dolgozok mellette, meg barátom is dolgozik, meg levelezőn van. De amíg tanulunk addig nem akarunk.
Köszönöm, ha valaki végig olvasta és azt is, ha válaszoltok rá, hogy szerintetek milyen a normális felállás. Ti nálatok hogy van és milyennek látjátok a mienket és a barátomét.
22L
válasza:Barátod családjának elég egészséges a kapcsolata. Szeretet, törődés, kommunikáció -> ebből nem lesz félreértés, vita, ivás, erőszak, elhagyás, rosszul nevelt gyerek stb stb.
Tesómmal a mi apánk vert minket, ivott, elhagyott hogy ihasson, anyukánk egyedül nevelt, mindig feszült volt emiatt, nagy lelkiteher volt neki 2 FIÚ gyereket nevelni egyedül úgy hogy elhagyta a szerelme és hogy ilyen emberbe szeretett bele. Még is valahogy összekaparta, de had ne mondjam hogy mennnyi férfi példánk volt mint fiúk...másik meg hogy anyukám alapból olyan nagyszülőktől származik, akiknél volt a férj és az asszony és házasság és az azt jelenti hogy szerették egymást, semmi mélyenszántó kapcsolat. Ergo a mi családunkban sem a kommunikáció volt az erősség.
Szóval számomra még a te családihelyzeted is álomszerű :D
A lehető legjobb, amit így 32 év után tanácsolnék hogy nagyon nagyon figyeld meg hogy működik a családod és mások családja és a tapasztalatok alapján próbálj meg egy számodra ideális családirendszert kialakítani mások hibájából okulva.
Ja és semmiképp ne haragudj a szüleidra ha nem túl cukik, vagy kommunikatívak, túl sokat dolgoznak...ők is emberek és ők is eltanultak vmit a szüleiktől, persze próbálkozni próbálkozhatsz hogy javítsd a kapcsolatotokat, de ne orrolj rájuk. :)
válasza:A kettő közötti lenne a normális számomra, szerintem. Az biztos, hogy elsüllyednék a bűntudattól, ha 23 éves felnőtt ember létemre édesanyám felkelne a kelleténél korábban csak azért, hogy megcsináljon nekem egy müzlit. Lesülne a képemről a bőr. Az, hogy közeli a kapcsolatuk az nagyon jó, de annak nem azt kéne jelenteni, hogy ilyen szinten kiszolgálják a "gyereket". Viszont a munkamegosztás része nagyon tetszik, hogy mindenki végez házimunkát.
A rendszeresség számomra nem fontos, nekem is sokszor van, hogy belemerülök valami teendőmbe és nincs kedvem megszakítani csak azért, hogy pontban 3kor egyek.
A te szüleid kapcsolata viszont nekem abszolút nem okés, szinte ugyanaz van, mint a barátod meg anyukája esetében. Egy felnőtt férfi nem tudja bepakolni a saját ruháit és nem tud kaját csinálni magának?
Összességében, ha választani kell, inkább a barátod családja
Szia! Én végig olvastam, és mondjuk még fiatal vagyok(16/L) de leírom a saját szemszögemből:
Mi is puszival és öleléssel köszönünk,amikor hazajön valaki a munkából,suliból,és este elalvás előtt. De ez kiskorom óta megmaradt,nem zavar most se hogy idősebb lettem. Vam egy öcsém is,neki csak szóban köszönök vagy pacsi:D
Az étkezések nagyjából közösek,persze nem tudjuk mindig úgy időzíteni. Apa szereti tudni,hogy eszünk e valami egészségeset mindig:D és evés közben is beszélgetünk meg minden.
Majdnem minden nap belefér valami közös sport,szabadidős program,plusz időnként társasozunk,filmezünk együtt.
Beszélni szinte bármiről tudok velük,amit el akarok mondani meghallgatják. Ez furcsa de én inkább apának szoktam a lányos dolgokat is. Mondjuk ő bioszt,egészségügyet tanult:D azért anyával is tudok beszélni,vele inkább ilyen lelki dolgokról. De nem szoktam azért mindent elmondani nekik.
Ha valamelyik barátnőmmel csak úgy el akarok menni a városba lógni,nehezebben engedik,inkább azt szeretik ha nálunk vagyunk. De szívesen látják a barátaimat(mondjuk egy közeli barátnőm van csak). Barátom még nem volt,azt nem tudom hogy viszonyulnának hozzá:D szerintem azt anya fogadná jobban
Nálunk apa dolgozik nagyon sokat,a munkája mellett(tűzoltó) még pluszban állandóan megerőltető munkákat csinál,de simán elmosogat,elpakol,még jobban figyel a rendre mint anya
Kb ennyi,én személy szerint jól érzem magam ilyen családban,úgy érzem jól neveltek/nevelnek a szüleim.
Sok sikert neked is a család alapításhoz,gyerek
válasza: válasza:A sok puszilkodástól eltekintve (amitől pici korom óta a hideg ráz) a barátod családja szerintem egyértelműen jobban szervezett és jobban működő. Ez kéne hogy legyen a normális.
De ez sajnos nálunk sincs így, szóval inkább a te családod felépítésével tudok azonosulni kedves kérdező.
18/L
válasza:Hu hát én nem bírnám, ami a barátod családjában megy.... Nincs vele baj, nyilván nekik legyen jó meg ők biztos azért alakították ki így, mert nekik ez megfelel, de nem nekem nagyon túlzás lenne.
Én 21 vagyok, a mi családunk (a szüleimmel élek, a testvérem néha hazajön) ehhez képest nagyon laza. Nálunk mindenki éli az életét és teszi a dolgát, ahogyan kell. Szóval pl. mindenki akkor kel amikor kell/akar, akkor fekszik le amikor kell/akar, akkor eszik, amikor akar vagy úgy egyáltalán mindig mindenki azt csinál, amit akar. Szóval nincs olyan, hogy pl. együtt kelünk, bevárjuk egymást, mindenképpen együtt együnk és hasonlók. Beszélgetni is teljesen random szoktunk, ha éppen van időnk, van valami téma stb., mikor hazaérve, mikor este, mikor sokat, mikor keveset, ahogy jól esik. A közös programok is ilyenek, mondjuk kevés alkalom van rá, szóval nem nagyon szoktunk együtt társasozni, biciklizni stb. a hétköznapokban. Nálunk nincsen puszizkodás és ölelgetés a családban, köszöngetni sem szoktunk egymásnak reggel-este, nekem ez pl. nagyon furcsa lenne. A takarítás, háztartási munkák stb., nálunk is meg van osztva, de nem rendszerezett, hanem amolyan “mindenki a magáét”, “aki észreveszi, csinálja meg” szinten mennek. A tipikus férfi munkákat pl. favágás stb., apukám végzi, de a takarítást pl. jórészt inkább anyukám. Nekünk ez így teljesen jól megfelelt, kényelmes, nem kell alkalmazkodni stb., szóval nekem is ez sokkal szimpatikusabb.
válasza:Szerintem a barátod családjáé ideálisabb, de a legegészségesebb talán az lenne, ha mindenki akkor kelne, amikor kell, önállóan megcsinálná a kajáját, megenné és elmosogatna és a házimunkából is mindenki kivenné a maga részét, szülők és gyerekek egyaránt. Napi egy fix étkezés (pl vacsora) szerintem elég és szükséges (lenne), mint, hogy minden nap jusson idő a családtagokkal beszélgetni.
Nálunk régen hasonlóan volt, mint a barátodnál, kivéve, hogy 11 éves korom óta én csináltam a reggelit, szépen megterítettem, kipakoltam mindent, mire a szüleim felkeltek és együtt ettünk. A legtöbb házimunkát viszont anyukám csinálta, ha apa lenyírta 1-2 óra alatt a füvet, számára 3 napi munka le is volt tudva+ezt előszeretettel hangoztatta is.
Majd 17 éves koromban szétmentek a szüleim, azóta mindenki (én és apa) külön eszik és mindenki maga után takarít, ha anyánál vagyok, akkor még mindig együtt vannak az étkezések+anya megcsinál minden munkát, ha segíteni akarok csak nagyon ritkán hagyja(havi két hétvégét vagyok max nála, szóval ez egy kicsit érthető)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!