Normális, hogy az anyám állandóan turkál a dolgaim között, és nem képes kopogni, hanem egyszerűen akármit csinálok (akár ha öltözök is bejön a szobámba?

Fú, a régi szép emlékek...

Anyám is ezt csinálta, mindig turkált, mindenről tudni akart, mert "ő az anyám" meg az "ő lakása" címszóval. És ezek még csak a gyengébb húzásai voltak.

Próbálj meg beszélni vele, hogy ennyi idősen már szeretnél magánéletet, de biztos vagyok benne, hogy nem fog eljutni hozzá a lényeg. Az ilyen emberekkel nem tudsz mit kezdeni.

Hűha... Ismerős történet. Tapasztalatom szerint a "miért kopogjak a saját lakásomban" típusú emberekre nem igazán tudsz hatni semmivel. Érdemi tanácsot ezért nem is tudok adni, csak kitartást kívánok, és azt, hogy ha esetleg szeretnél majd valamikor gyereket, ne felejtsd el, hogy milyen érzés ha az anyád szarik a privát szférád tiszteletben tartására.

Esetleg gyaníthatja, hogy valami "tiltott" dolgot csinálsz, azért kutakodhat? Nem mintha akkor normális lenne a holmid között turkálni ahelyett, hogy felnőtt nőként, anyaként megpróbálna kommunikálni a saját lányával, de lehet esetleg indok a kutakodásra, hogy valamit célzottan keres nálad?

Jaj de ismerős! Ha pedig szólni mertem, hogy ne nyissa ki például a leveleimet, akkor jött az "amíg az én házamban laksz" kezdetű nóta.

Kitartás! Sajnos megoldást nem találtam, amint lehetett, elköltöztem. Utána is hónapokig veszekedtünk, mert szerinte nem mondtam el neki semmit. Olyan egyszerű dolgokról is elvárt volna egy beszámolót, minthogy a boltban mit vettem.

Ritkán beszélünk, akkor is csak pár percig és olyan semmilyen témákról.